Az RSD Boatfishing 2023-as évértékelője címmel foglaljuk össze Medgyesi Richárd, a vállalkozás alapítójának és túravezetőjének tapasztalatait az elmúlt évből.
Aki követi magazinunk írásait, találkozhatott már Ricsivel módszerek és technikák rovatunkban, ahol a balinozáshoz hasznos tanácsokkal látta el olvasóinkat. Nemrégiben beszámoltunk egy komolyabb csukafogásról is, ami a nyögvenyelős őszi-téli szezon eredményeként akadt horogra a túrán. Nézzük meg, hogyan alakult a 2023-as év a Ráckevei-Soroksári Dunaág felső szakaszán, csónakból pergetve.
Évkezdés
Fontos megemlíteni, hogy a 2022-ben csak ismerettségi körökben , nagy sikerekkel próbálgatott vállalkozás 2023 januárjában kezdte meg hivatalos működését, és lett elérhető “külsős” horgásztársak számára is.
A vízviszonyok a fokozott belvízvédelmi készültségek miatt a jelenlegihez hasonlóak voltak. Iszonyúan alacsony vízszintű, viszont letisztult volt az RSD. Ezalatt nagy erőkkel és szép eredményekkel tudtuk kergetni a csukákat. Állandó vendégünknek, Petinek beakadt egy méretes darab, méghozzá woblerrel becsapva.
A februári tilalom kezdetéig szép számmal akasztgattuk a krokikat, ezután átálltunk a mélyvízi balinozásra, amiről korábbi írásunkban már olvashattatok. Itt sikerült becserkészni az RSD Boatfishing eddigi pályafutásának legnagyobb süllőjét is. Tapasztalataink szerint nem feltétlen kellett vízfolyás ahhoz, hogy jól fogjunk.
A letisztult, szinte állóvíz sokkal jobb eredményeket adott, ez a konzekvencia pedig ráhúzható az északi szakaszra teljes mértékben.
Tavasz
A márciust teljes pihenővel töltöttük. Ez részben időhiánynak, részben pedig a célhalaink ívási időszakának, az ezzel járó tilalomnak volt köszönhető.
A pecát áprilissal kezdtük, amikor “szabadult a csuka”. A rettentő sok olvadás miatt nagyon zavaros volt a víz. A helyi szabályzásokhoz alkalmazkodva az előírásokban szereplő megerősített szereléssel, nagy méretű csalikkal horgásztunk célzottan a krokikra. Az áprilist kb 30 csukesszal zártuk a túrák során, ami eddigi tapasztalataim alapján nem számít túl erősnek.
Ebben az időszakban a jerkelést részesítettem előnyben. Egyrészt, mert a megállított, lebegő csalik valami miatt nem sok interakciót váltottak ki a halakból, másrészt pedig ezzel sikerült szinte teljes mértékben elkerülni a tilalom alatt álló süllőket.
Maga a tényleges tavaszi pergető szezon április 29-el kezdődött. A víz sem tiszta, semzavaros nem volt, de a vízviszonyok ekkorra már rendeződtek olyan szinten, hogy a jól bevált mélyebb medrek, visszaforgók szépen adták a halakat.
Minden elvárásunkat felülmúlta ez az időszak,
nagyon sokat fogtunk testvéremmel, a vállalkozás társtulajdonosával az intenzív, pörgős pecák alatt. Többnyire a vízfelszínt vallattuk, ahol rekord mennyiségű balint sikerült kifognunk, ha pedig mélyebb részekre merészkedtünk, akkor csak és kizárólag 75mm-nél nagyobb csalikkal tettük azt, hogy ne zaklassuk az ívó kis kősüllőket. A felszíni balinozások során egy alkalommal egy RSD viszonyok közt komolyabbnak mondhatójászkeszeg , valamint egy, a helyi vizeken nem túl gyakorinak számító domolykó is beakadt a véletlennek köszönhetően.
Ami érdekesség ebben az időszakban, több “vérponttyal” és “vérkeszeggel is találkoztunk, akik rávertek a műcsalijainkra, természetesen szabályosan, szájba akasztva.
Május végére csukák terén kezdtük utolérni magunkat, és közel 50 példányt sikerült fognunk. A méreteket tekintve itt még nem jöttek a kapitálisak, átlag 50-65 cm teljes testhosszal bíró egyedek voltak jellemzők.
Számszerűsítve, csónakos viszonylatban már nem mondható rossznak az eredmény.
Megkezdődött a nyár, beindultak a harcsák, legalábbis egy ideig
Júniusban a harcsák ívásának végezetével szinte felrobbant a víz, és rengeteg bajszost sikerült kifognunk, már a legelső éjszakán. Ezeket mind fentebb, hisz a jól bevált Czuczor szigeti spotjaink még tiltott zónának számítottak a kősüllők miatt.
Nem volt ritka a 6-8 hareszos horgászat,
és az éjszakába nyúló dobálásaink alatt több süllőt, balint is sikerült fogni.
A hónap második felében egy “rapid pecán” sikerült megfognom az év legnagyobb harcsáját. Párommal elmentünk csónakázni , és egy általam jónak vélt helyen nagyjából 20 percet dobáltam. Egy kis harcsa, majd egy rontott kapás után kőkeményen leverte a bevetett Fangbait wobblert. A 20-50g-os bottal nagyjából 2-3 perc alatt a csónakba is került.
Ezt az időszakot tényleg kánaánnak nevezhetem, egészen a nagy nyári kánikula betöréséig…
Ekkor “nyitott” egyik kedvenc haltartó helyünk, a Czuczor sziget és a környező ágrendszer. Viszont az elvárt halmennyiség szinte százada volt jelen ezen a helyen, kősüllőket tekintve. Habár az ágrendszer az ívás,vermelés alatt papíron tilalom alatt állt, mikor arrafele haladtunk el ,
több sporit láttunk, aki a finesse tilalom ellenére erőszakosan dobált a túlpartra, a nádfal tövébe.
Hol harcsára, hol kőnnyű felszereléssel (dropshottal is), mikro jigekkel, tehát semmilyen szinten nem vették figyelembe a korlátozást. Ezáltal kijelenthetjük, hogy konkrétan elverték onnan a rendszerint tömegekben arra fészkelő kősüllőket, tehát egy teljesen szétütött területté alakult ez (is). A jövőben, ha ezt nem sikerül megfelelő kontroll alatt tartani, beláthatatlan ökológiai következményei lehetnek a tüskéshátúakat tekintve ennek az egész mizériának az északi szakaszon.
Rajoknak nem nevezhető, tizen egynéhány fős csoportosulásokat sikerült csak megtalálnunk. Ezáltal sajnos a 2022-es eredményeknek a töredékét tudtuk produkálni kősüllők tekintetében.
A dögmeleg nyár második fele, új tematikával
Mint említettem, az iszonyú kánikuláig egész jól fogtunk. Viszont a tartós meleg olyan szinten felforralta szeretett vizünket is, hogy volt amikor 28-29 C vízhőfokot mértünk. Ezáltal a halak aktivitása szinte nullára csökkent, a jól bevált gödrökből is eltüntek itt a felső szakaszon, és az éjszakai, felszíni zabálások sem igazán zajlottak.
Ekkor egy barátom unszolására kipróbáltunk egy új témát. UL pálcákkal, hajszál vékony wolfram előkékkel apró minnow wobblereket kezdtünk dobálni a nádasok mentén. Eredetileg sügerekre és balinokra szántuk ezt a készséget, de
hatalmas meglepetésünkre brutál méretű vörösszárnyúak kezdtek lecsapni a húzott műcsalikra.
Némelyikük ragadozókat megszégyenítő módon görbítették a botokat, és a 3,5kg fékerővel beállított orsó is csak úgy sivított egy egy megindulásuknál. Az egészet továbbgondolva megkezdtünk egy részünkről még nem sokat próbált, látott halas pecát, ahol apró horoggal, 0,2g jigfejjel és egy csontihoz-gilisztához hasonló kis gumival hergeltük a felfedezett keszegrajokat, elég szép eredményekkel.
Viszont azon vendégeim számára, akik célzottan a nyári harcsákra, vagy nyár végi süllőkre érkeztek volna, 2-3 hét visszavonulót fújtam az áldatlan állapotok miatt. Ezalatt csak öcsémmel, csapattársaimmal, vagy egymagam jártam ki, próbálgatva a helyeket, várva az újabb “megindulásra”.
A helyzet normalizálódását követően már újra fogadtam vendégeket, és alkalmanként jó pecákba nyúltunk bele. Nem volt ritka, hogy csapatokba verődött, 4-5 fős csuka csoportosulásokat találtunk, de kősüllő, süllő is jött rendesen.
Egy rettentő meleg napon sikerült megfogni az év halát,
aki 98 cm-es testhosszal bírt és 9,6 kg-ot nyomott. Leírhatatlan élmény volt.
Késő ősz
Az elhúzódó nyárias időjárás szinte októberig tartott, novemberben kezdhettük meg eredményesen a felszíni wobblerezést. A víz ekkor is rendkívül zavaros volt, és egy nagyobb árhullám is érkezett így a remélt csukákat annyira nem sikerült megtalálnunk. Cserébe több süllőt, kősüllőt, balint, jászt is akasztottunk. Új csalikat is kipróbáltunk felszínen egy parti cserkelés során, ami elég jól szerepelt a krokik és a sügerek körében.
Ahogy 6 fok alá hűlt a víz, a partszélből elhúzódtak a halak a mélyebb medrekbe, így mi is a mélyvízi technikákat kezdtük eröltetni, többnyire a gumizást.
Tél
Decemberben szinte minden ellenünk volt. Rendkívül zavaros, hordalékos és koszos víz érkezett az RSD-re. Ennek ellenére azért néhány kövest el tudtunk csípni, a süllők szinte teljes mértékben elkerültek minket. A korábban írt cikkben bemutatott, már méretesnek mondható csukesz is itt jött, a zavaros és húzós víz ellenére partszélben sikerült megakasztanunk.
December közepe-vége felé pedig megkezdődött a belvízvédelmi készültség, ami ugye azzal jár (főleg most a sok csapadék után), hogy szinte alig van víz a kis dunaágunkban. December 27-tel elérte a -8 cm lejtést, tehát konkrétan nem folyik egyáltalán. Habár víz nem sok van ,de szépen fokozatosan, mivel nem nagyon érkezik bele semmi sem, le fog tisztulni.
Ezután számítunk eredményes csukázásra, illetve jó gödörpecákra egészen addig, amíg újra “meg nem nyitják” az rsd-t.
Összességében 2023-ról
Sajnos az elmúlt év viszonylataiból leszűrhető, hogy a horgászok érdekei, de talán még a halak és a természet egyensúlya sem áll első helyen az illetékes vízkezelőknél.
A víz ütemtelen szabályzása, a fokozatosnak ígért, majd egy nap alatt elvégzett leengedés(ek) sem a mi, sem az uszonyosok számára nem előnyös. Főleg akkor, ha ezt az idén január végi, február elejihez hasonlóan ívásidőben végzik el. Ez jócskán lepusztítja a természetes szaporulatokat egy ilyen értékes vízterületen. A belvízvédelmet kicsit át kellene gondolni, és nem minden esetben a folyó és a természetes élővilág kárára elvégezni azt. A történet legnagyobb károsultja pedig a mi északi szakaszunk, mert a legnagyobb erőhatás itt van, ami szó szerint “lemossa a halat” élőhelyéről.
Véleményünk szerint a ragadozóállomány is nagyobb védelemre és odafigyelésre szorulna
, és akár a részleges március-áprilisi tilalmat teljessé változtathatnák. Emellet, a nagy reménnyel kecsegtető kotrás ha elmarad, várható , hogy az RSD felső szakaszáról az oxigénhiány miatt el fognak tűnni a tüskéshátúak. Ebben az esetben a csuka fogja ledominálni a területet, de kár lenne ezért a változatos, egykor halban gazdag vízért, ha ilyen mértékű változás következne be, ami biztosan kihatással lesz a halfaunára.
A jövőbe tekintve
Nagy reménységgel vágunk neki a 2024-es évnek. Jelenlegi kollaborációinkat megtartjuk ,
és azt sem titkoljuk, hogy eszközparkon belül nagy áttörésre készülünk.
Ezzel máginkább ki fogjuk tudni szolgálni azon vendégeinket, akik másod, vagy akár harmadmagukkal érkeznének, vagy aki sokkal kényelmesebb formában akarnának velünk pergetni. Több ötletünk is van, ami már elkezdődött, vagy ami még alakulóban van. Jövőre szeretnénk délebbre is lemenni, üdülőházakkal együttműködni, ezáltal többnapos túrákat is tartanánk. Ezt leginkább az őszi-téli időszakra terveznénk, amikor csillapodik a pontyos peca arrafelé. A bővített eszközparknak és a több lóerőnek köszönhetően nagyobb vizeket is meglátogatnánk, például a Nagy Duna különböző szakaszait, öbleit. Bízunk benne, hogy jövőre sem marad el a 70+ db balin, és reméljük, hogy tudunk egy igazán nagy sárkányt fogni (jelenlegi rekordunk 79cm), és egy igazi Big Mamát kikaphatunk, ami méter fölötti!
Boldog új évet kívánunk minden kedves horgásztársnak!
Medgyesi Richárd – RSD Boatfishing
Köszönjük a tartalmas beszámolót!
(Forrás,képek : Medgyesi Richárd)