#talaljfogast
Image default

Gyönyörű pontyok a fővárosi Dunából!

Kapitális pontyok a fővárosi Nagy Dunából! Holler Imre horgásztársunk  méretes bajszosok megfogásáról számolt be magazinunknak, egy olyan vízterületről, amiről sokan nem hinnék, hogy ilyen szép halakat tart magában!

Holler Imre már több mint 35 éve horgászik. Eleinte a finomszerelékes technikák érdekelték, de később az élő Dunán találta meg a számításait. Az ott alkalmazott módszerek és a semmihez sem hasonlítható élmények, valamint a bivalyerős halak megfogása egy életre magukhoz láncolták.

A  Dunán már gyermekkorában, a szó szoros értelmében a “mély vízbe került”. Hazánk egyik legnehezebb vízterülete, kiváltképpen a fővárosi szakasz, ahol a betonteknőbe kényszerített, vad sodrású folyó, az azt körülölelő bazaltkövek, sziklák, betonfalak, drótkötelek, hajók, erdők, illetve az évtizedek során beszakadt töménytelen horgászzsinór közé ékelődött fák, akadók között rendkívül nehéz a horgászat. Hatalmas hullámzás, sodrás, áradások, rengeteg uszadék, faág, hordalék jellemzi ezt a területet. Emiatt sem nevezhető hétköznapinak az, hogy valaki ilyen  kapitális méretű pontyokat terel szákba ezen a szakaszon!

Fövárosi Duna, az igazi mélyvíz
“Pont ezért ideális ez a vízterület számomra, mert telis-tele van kihívásokkal, itt mindig lehet tanulni, fejlődni. Sokszor rá kell jönnöm, hogy a majd 3 évtizednyi dunai tapasztalatom sem mindig elég… rendkívül motiváló, ha egy új ötlet, vagy tanulás egy korábbi hibámból sikerekben testesül meg.” – válaszolta kérdésünkre, hogy miért is ez az igazán vad víz a kedvence.

Hosszú ideje a Haldorádó csapatának tagja, egyedi iránytattal

2016. óta vagyok a Haldorádó csapat tagja, s talán én vagyok az egyetlen, aki szinte teljes mértékben ezt a dunai vonalat képviseli, legyen az match, bolognai, spicc, klasszikus feeder, heavy feeder, vagy épp method feeder módszer… télen, nyáron, éjjel, nappal.
A Haldorádó hazánk legismertebb és legnagyobb horgász közössége. A csapat tagjai mind – mind elhivatott, kiváló horgászok, komoly szakmai felkészültséggel, sokéves tapasztalatokkal.
Döme Gábort azt hiszem senkinek sem kell bemutatni, -lényegében forradalmasította hazánkban a feeder horgászatot, emellett a filmjei által generációk váltak sikeres horgászokká. A csapat kiemelt tagja többek között Rokolya Péter is, akinek a neve egybe cseng az ország egyik legjobb pontyhorgászaival!
Óriási megtiszteltetés, hogy ennek a fantasztikus csapatnak tagja lehetek, és annak idején “bedolgoztam magam ide”, de természetesen ez nem jelenti azt, hogy jobb horgász lennék bárkinél. Örömmel segítek bárkinek, aki hozzám fordul, hiszen közös az örömünk, ha egy adott jó tanács vagy gondolat után sikeres lesz egy horgászat.
Sok kiváló horgász példaképem van, ilyenek többek között Bujáki Géza, Folytyik Zoltán, a pontyhorgászat ikonjai, vagy éppen a csodálatos horgászhölgy, Szabó Rebeka, aki egy végletekig elhivatott, szintén ikonikus horgász. De Walter Tamás, és Jankovich Krisztián munkásságait, sikereit is nagyra becsülöm.
Cikkeim, amatőr kisfilmeim jellemzően inkább élménybeszámolók, mintsem tömény reklámok. Utóbbi nem az én világon, nem az én dolgom. Annak ellenére, hogy az általam használt termékek nagyrészt a Haldorádó, illetve a Team Feeder by Döme  palettájáról valók.
A technikai és az anyagi lehetőségeim, és sajnos a horgászatra fordítható időim is korlátozottak. Pedig számtalan ötletem van, ám a lehetőségeimhez mérten mindig a maximumra törekszem.
Kiemelten fontos számomra a hitelesség, az alázat és a tisztelet a horgászat, és a horgásztársak iránt. Ezért egészen biztos lehet benne a nagyérdemű olvasó, hogy amit a cikkeimben lát, az úgy is történt, ahogy le van írva.
A halak akkorák, ott, azzal és úgy lettek fogva. Sallang és mellébeszélés nélkül. – írta bemutatkozásában

Sikeres peca, kapitális pontyok a fővárosi Dunából

A szürkület beálltával érkeztem, egy kevésbé látogatott szakaszra a fővárosi Duna partjára. A pontos helyet kizárólag azért nem osztom meg a nagyérdemű olvasóközönséggel, mert korábbi tapasztalatokból adódóan, egy sikeres horgászatom után történt posztolást követően néhány nappal nem csak horgászokkal telt meg az adott hely, hanem bizony rengeteg szeméttel is. Emellett az egyre több beszakadt zsinór miatt szinte horgászhatatlan lett egy addig kiváló haltartó hely. Nem beszélve a halállományt ért súlyos károkról, mérhetetlen kizsákmányolásról, etikátlan módszerekről.
A halhús fogyasztása természetesen nem ördögtől való, hiszen jómagam is előszeretettel fogyasztom. De csak nagy ritkán, és a szabályok maradéktalan betartása mellett viszek el halat. Akkor is inkább csukát, süllőt, harcsát…
Mivel nagyon ritkán horgászom a fenti fajokra, így elenyészőek az elvitt halaim.
( év elején például üres fogási naplót adtam le, pedig jócskán fogtam halat tavaly.)
Sajnos sokan nincsenek tisztában azzal, hogy nem elegendő egy jó helyet találni.
A  siker az évek alatt összegyűjtött tapasztalatok alapján, megannyi kudarc és tanuló lecke után, összetett és céltudatos horgászat során érkezik.
 De persze némi szerencse is kell,ez elvitathatatlan. Van,hogy a legjobbnak tűnő megoldás sem működik egy adott napon.
Túlbonyolítani sem szeretek semmit, az élő Dunán jellemzően erre nincs is szükség.
Egyszerűen, céltudatosan, kitartóan kell horgászni, nem pedig felvásárolni feleslegesen mindent.
Ilyentájt, a lassan felmelegedő vízekben, a nyugodt, partszéli helyeket keresik fel a halak, mely az esti, éjszakai órákban jön el. Amint a folyó lecsendesedik, a hajóforgalom megáll, és csendben vagyunk, jó eséllyel alig néhány méterre is kiállnak a halak táplálék után kutatva.
Az etetést nem kell túlzásba vinni, sőt! Teljesen felesleges ilyenkor!
A kis táv miatt, egy szimpla 55 grammos, ún. “karmos” method kosár is elegendő volt. A 12 cm-es előkén 12-es méretű Gardner Mugga horgot használtam, csaliként pedig csontkukac, illetve gumikukorica került a hajszálelőkére.
Etetőanyag gyanánt, kissé tapadósra kevert, egyszerű és jól bevált verziót használtam. A bojlik, és a nagyméretű csalik még nem működnek, ezeket szerintem még kár erőltetni, legalábbis ezen a helyen.
( A fővárosi Dunán egyébként a csontkukac, a sajtkocka és a kenyér a kedvenceim, bojlit csak a nyári, kora őszi időszakban használok szelektív horgászatra, melyre a mindenütt megjelenő gébek, apróhalak miatt van szükség.)
Több kapásom is volt az este, éjszaka folyamán.  jó néhány kisebb, 1.5 és 3 kg közötti pontyokkal, de sikerült egy 8, és egy közel 15 kg-os példányt is matracra emelni.
Utóbbi halakkal kőkemény csatát vívtam, és óriási szerencse is kellett, az akadó elől az aránylag finom felszereléssel vissza tudjam fordítani. Mondjuk erre a fárasztás elején nem sok esélyt láttam, mikor mintegy 50 méter zsinórt pillanatok alatt lekért az orsóm dobjáról.
A fotók, illetve rövid kis videók után a halak viszzakerültek élőhelyükre.
Másnap is próbálkoztam, de akkor igazán méretes, tehát 5 kg feletti halat nem sikerült fognom. Egy jó hallal viszont sokáig küzdöttem, míg egy víz alatti kő vagy szikla elvágta a főzsinóromat. Ez benne van, erre fel kell készülni, még ha bosszantó is. Talán majd legközelebb sikerül!

A Duna rapszodikus és kiszámíthatatlan mivolta számos meglepetést tartogat, és sohasem tudhatom, mit hoz az adott nap.
– Zárta beszámolóját.

Köszönjük a taralmas beszámolót, és gratulálunk a szép fogásokhoz!

KAPCSOLÓDÓ

Hosszú évek munkája hozta meg Lábas Norbi első 10+os csukáját!

szurkeharcsa

Csoki-narancs ízkombóval kapkodta ki a halakat Tisza Balázs a kállósemjéni versenyen!

gyilkosbalna

Kétszázezer süllő került a győri vizekbe!

gyilkosbalna