Gátak elbontásával javítják a Klamath folyó élővilágát Amerikában, számol be róla a Klamath River Renewal Corporation Facebook oldalán.
A múlt pénteki sikeres próbarobbantást követően a Klamath River Renewal Corporation folytatja a Copco No. 1 gát eltávolítását, amely a második műtárgy, melyet a Klamath-gátak eltávolítására irányuló projekt részeként számolnak fel.
Az 1918-ban, kizárólag vízerőművi áramtermelés céljából épített Copco No. 1 több mint 100 éve akadályozza a halak átkelését, és várhatóan 2024 augusztusának végére teljesen eltávolítják.
A Copco No.1 gát lebontása, amelyet fúrás, robbantás és forgácsolás ismétlődő ciklusával végeznek el, már a tavaszi lefolyási időszak vége előtt megkezdődhet. A jelenlegi műtárgy esetében egy boltíves kialakításról beszélhetünk . Így amennyiben a Klamath folyón tavasszal jelentős vízhozamot tapasztalnának, a víz biztonságosan át tudna haladni a részben eltávolított betongáton, az építmény megmaradt része pedig biztonságosan a helyén maradna.
A Copco No. 1 eltávolításának tervét kifejezetten úgy hozták létre, hogy lehetővé tegye ezt a biztonságos átfolyást, amennyiben az bekövetkezik.
Az Iron Gate és a JC Boyle gátak, amelyek agyagos földgátak, teljes magasságukban maradnak mindaddig, amíg a tavaszi lefolyási időszak le nem zárul, és a Klamath nem tér vissza az alapfolyáshoz.
A bontási munkálatok a csapadékmennyiségtől függően valószínűleg valamikor májusban kezdődnek.
(Forrás: Kalamath River Renewal)
Euroóópában is hasonló kezdeményezések vannak kialakulóban.
Európa-szerte a régi gátak lebontásával javítják a vízminőséget és növelik a természetes halállományt. A régi, használaton kívüli gátak többsége nagyobb kárt okoz, mint azt sokan gondolnák. Lebontásukkal javul a víz minősége és a biológiai sokféleség.
Folyóink rossz állapotban vannak, folyórendszerünk széttöredezett – írja az Euronews.
Európában több mint egymillió gát van.
A legtöbbjükre öntözéshez, energiatermeléshez vagy ivóvízhez van szükség. Néhányat azonban már nem használnak, és ezeket elhanyagolják. Ezért egy új kezdeményezés van kibontakozóban. Célja a múlt századi maradványok eltávolítása, a vízminőség javítása és a biológiai sokféleség romlásának megállítása.
A Road to Green riportere, Círil FournerisSpanyolországba, Kasztília és Leónba utazott, amely Európa egyik legfejlettebb régiója a folyók helyreállítása terén, majd Észtországban is megnézte, mit kezdenek az elavult gátakkal.
Az elavult szerkezetek kockázattal és költségekkel járnak
Az Európai Unió biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiájának célja, hogy 2030-ig 25 000 km folyót szabadítson fel, egyebek mellett az ilyen felesleges akadályoktól. Fournies megnézte a bontási munkálatokat. Ez a gát egy évtizedek óta elhagyatott vízerőmű maradványa- írta.
„Ez egy elavult szerkezet, amely kockázatokat rejt magában. Rossz hatással van a vízminőségre, ami arra kényszerít bennünket, hogy más intézkedéseket hozzunk, amelyek költségesebbek, mint magának a szerkezetnek az eltávolítása,” mondta Arturo Prieto Blanco, a Duero Hidrográfiai Szövetség igazgatója. „A folyó a gát mostani területe alatt fog átfolyni. A folyó olyan állapotba kerül, mint amilyenben néhány évtizeddel ezelőtt volt. Ezek a legolcsóbb intézkedések, mert örökké tartanak,” tette hozzá a szakember.
Tavaly több mint 330 elhagyatott gátat távolítottak el Európában.
Ezek egyharmadát Spanyolországban. Ezek a projektek azonban gyakran a helyi lakosság ellenállásába ütköznek.
Ezekről is beszélt a riporter Pao Fernandez Garridóval, a folyók „felszabadítása” iránt elkötelezett szakemberrel. Mutatott néhányat az ellenzők által felhozott téves érvek közül.
„Attól tartanak az emberek, hogy nem lesz több víz a tűzoltáshoz vagy az öntözéshez. De ezek az építmények elhanyagoltak, nem használják őket, ráadásul nagy része tele van hordalékkal. Így csak kevesebb hely jut a víznek. A folyók egészségének javítása, az áradások megelőzése, a folyómeder eróziójának, a víz rossz minőségének, például a mérgező algák elszaporodásának elkerülése: ezek közvetlen előnyök az emberek számára,” magyarázta a Dam Removal Europe projektmenedzsere.
Nem csak a gátak állhatnak a víz útjába
Spanyolország megváltoztatta stratégiáját a gátakkal, de a folyók part menti kezelésével kapcsolatban is. Ezt tapasztalhattuk egy kicsit északabbra, az Orbigo völgyében, amelyet áradások sújtanak – közölték.
Ebben a faluban, amelyen a Santiago de Compostelába tartó zarándokok áthaladnak, nem a gát jelenti a problémát, hanem a folyó szűkössége, amelyet az ember az idők során erodált.
„A régi fotókon láthatjuk, hogy a híd teljes hossza valójában a folyó területét foglalja. Ezek a lenti házak azért jelentenek problémát, mert egyrészt rontják a folyó állapotát, másrészt árvíz esetén veszélyben vannak,” mondta José Ignacio Santillán Ibáñez mérnök.
Az árterek helyreállítása az európai vízügyi irányelv másik célkitűzése. Ezt itt a gátak eltávolításával szemléltetik, hogy a folyónak lehetőséget adjanak a kiáradásra. A munkálatok itt is értetlenséget váltottak ki a lakosok körében, beleértve a polgármestert is. Ő azonban meggondolta magát.
„Korábban annyit csináltunk, hogy rengeteg csatornát építettük. Valójában korlátoztuk a folyót, és árvíz esetén sokkal erősebb volt az áramlás, rengeteg anyagot tépett fel, ez pedig károsította a folyó természetét. Most sokkal kevesebb a kár. Eltartott egy ideig, amíg megértettük, hogy ez egy jó megoldás,” mesélte Santa Marina del Rey első embere, Francisco Javier Álvarez.
A természet helyreállításáról szóló törvény, amelyről európai szinten folyik a vita, számos rossz állapotban lévő folyó egészségi állapotának javítását célozza, ahol a fajok száma riasztó mértékben csökken.
Az észt módszer és a növekvő halállomány
Utazásukat Európa északi részén, Észtországban folytatták. Tanel Ader az észt kormánynak dolgozik. Egy nagy gát előtt találkoztak vele – írták.
„Ez az egyik nagyszerű példája annak a nyilvános vitának, amely Észtországban folyik arról, hogy lebontsuk-e, vagy hagyjuk úgy, ahogy van,” magyarázta az észt agrárminisztérium osztályvezetője.
A gát lábánál a halászok kihasználják ennek a múlt századi akadálynak az előnyeit, hiszen a lazacok itt gyülekeznek.
„A halászok boldogok: lazacot és pisztrángot foghatnak! A lazac el akar jutni az szaporodási területre, de a gát elzárja az utat, és elveszítjük az ebben rejlő nagyszerű potenciált,”
-mondta a szakember.
Az ország több millió eurót költött arra, hogy az EU pénzügyi támogatásával újra összekapcsolja folyóit. A Pärnu folyóról több elavult akadályt is eltávolítottak.
A Sindi nevű egykori gát hűlt helye ennek a hozzáállásnak a jelképe. Itt állt egy hatalmas épület, egy egykori gyapjúgyár maradványa. Néhány évvel később a táj átalakult.
„Az egész folyót elzárták az emberek elől. Most viszont rengeteg vízi sportverseny van, mindenki kihasználhatja. Egy sokkal boldogabb folyót látunk most,” mondta a Sindi Dam Removal projektmenedzsere, Külli Tammur.
„A lakosok száma az évekig tartó csökkenés után újra nő, és azt is látjuk, hogy a vállalatok itt akarnak befektetni. Ez nagyon szép változás ezen a helyen ,” tette hozzá a terület fejlesztési vezetője, Kaire Ilus.
A folyók 3000 kilométeres hosszának megnyitása mintegy harminc halfajra volt hatással. A tudósok érzékelőkkel figyelik a visszatérésüket.
„Nekünk csak a gáttól lefelé voltak vándorló halaink, most pedig már mindenhol vannak felfelé is. Ez jó a halászoknak, jó a turizmusnak, és jó az emberek lelkének,” magyarázta a Wildlife Estonia tudósa, Meelis Tambets.
Itt is, mint máshol, az állomány feltöltése időbe telik. De fel lehet-e gyorsítani? A riporter és csapata összefutott egy csoport halásszal, akik készek tenni ezért. Az önkéntes halászok éppen 90 ezer lazacot engedtek egyetlen nap alatt a Pärnu folyóba. A lazacok visszajönnek ívni, így növelik majd a populációt.
(Forrás és fotók: Euronews)