Holnap horgászhatunk utoljára a gyáli Sós-tón, hisz február elején bejelentették, hogy hamarosan végleg bezárja kapuit.
A csodálatos Sós-tó Budapesttől mindössze néhány kilométerre, Gyálon található, s kiemelkedő hírnevét változatos halállományának köszönheti. A tóban nemcsak a méretes hazai halfajok, de a gyönyörű tokhalak, feketesügerek és szivárványos pisztrángok is otthonra lelnek.
Számos horgásztársunk (köztük mi is) gazdagodhatott rengeteg élménnyel itt, de sajnos
március 1-el egy történet lezárul, és már nem látogató a továbbiakban a közkedvelt vízterület.
Február 9-én Sós Kálmán, a tó gazdája egy élő bejelentkezéssel közölte a szomorú hírt közösségi oldalukon.
“A terület sok embernek a megnyugvásaként szolgált. De sajnos ezzel a mellettünk lévő építkezéssel, rohamos tempójú iparosodással sajnos nem tudunk semmit sem tenni. Ezáltal úgymond a vállalkozás azonnali megszüntetésére kaptunk felszólítást. Február végéig még nyitva vagyunk, utána valamennyi rendezvényt még megpróbálunk a tulajdonosokkal lekommunikálni…” – mondta Sós Kálmán.
A tógazda videójában külön megkérte az ideérkező sporttársakat, hogy a kifogott halakat ne tegyék vissza, hisz a következő megoldandó feladat a “tóban lakók” elszállítása, áthelyezése lesz.
Elmondása szerint közel 15 tonna halról lehet szó, különböző fajokból, nem beszélve a szaporulatokról.
“Tudjátok milyen széles faunálja van a víznek. Gyakorlatilag az elmúlt 5 évünk erről szólt, hogy ez a vízterület mind vízminőségben, mind halállományban mindenkit ki tudjon elégíten. Ezt sikerült megvalósítani, a többit pedig nem is ismételném…” – Folytatta érzékeny hangvétellel.
Sokunkból, akik már jártak ott hasonló érzelmeket válthatnak ki az elhangzottak. Szomorúan nyugtázhatjuk, hogy
a horgásztársadalom egy újabb értékes vízterületet vesztett el.
A sporik természetesen a végsőkig kihasználják a tó adta lehetőségeket, és folyamatos szép fogásokról számolnak be. A napokban egy kapitális “szezonvégi” süllő is megmutatta magát.
Az utolsó horgászatok szép eredménnyel zárulnak, erről számolt be magazinunknak Slezák Marietta is pár napja.
Szép fogásokkal, köztük egy 5 kilós koi ponttyal indította a szezont a feederes hölgy horgász, Slezák Marietta. A gyáli Sós-tó sporthorgásztóra ellátogatva különleges halfajokkal is találkozhatott. Elsőként Facebook oldalán olvashattak követői egy rövid beszámolót, most pedig magazinunknak adott interjút izgalmas napjáról.
Így lett fanatikus horgász
“Slezák Marietta vagyok, feeder horgász. A családom által ismertem meg a horgászatot. Ez a sport
már gyerekkoromban szerelemmé vált, mely mai napig is tart. Kicsinek, amint két lábbal megtanultam
állni a földön, már megkaptam az első spicc botomat, mellyel a balatoni nyaralások során sorra
húztam ki a kis vörösszárnyúakat. Ez igencsak meghatározó élmény maradt számomra.
Majd, ahogy nőttem, megkaptam az első kis teleszkópost, így már fenekezhetettem és jöttek az első
nagyobb halak is.
Szintén meghatározó volt, amikor a bátyám megvette nekem az első feeder
botomat, egy piros Shimano-t.
Ezt azért fontos kiemelni, mert még most is ott lapul a botzsákban és alkalmanként amikor horgászom vele előjönnek az a régi szép emlékek. Azóta is nagy kedvencem a feederezés, a hosszú előkés és a method technikát is egyaránt szeretem.
Pár évvel ezelőtt a közösségi média felületein létrehoztam személyes blogomat, melynek fő célja a
sport népszerűsítése elsősorban a hölgytársaim és a gyermekek körében, valamint a tapasztalatok és
élmények megosztása cikkek és fényképes beszámolók formájában. – kezdte beszámolóját magazinunknak
Utolsó peca a gyáli Sós-tón
A 2024-es szezon első horgászatáról is itt osztottam meg egy pár mondatos képes beszámolót,
azonban most bővebben is kifejtem, miért volt ez oly különleges a számomra.
A horgászat apropója sajnos szomorú, hiszen a Sós-tó Sporthorgásztó február végén véglegesen bezárja a kapuit, így utoljára
látogathattam el ide.
A tó akkora népszerűségnek örvend, hogy reggel a megérkezéskor már csak pár szabad hely volt
elérhető és több szempontból ezek nem bizonyultak a jobbaknak. Egy kis szerencse folytán,
felszabadult a tó hátsó részén a 32-es hely, így ott foglaltam el a helyemet. Egyszer már horgásztam
itt, így volt egy pici tapasztalatom, de a hely adottságaiból kifolyólag is adja magát a nádfal közvetlen
közeli horgászata.
Kevés alapozás után, az előttem található nádfal tövéhez pecáztam.
Ez körülbelül egy 20 méter dobótávolságot jelent. Mindig fontos a precíz, pontos dobás, de jelen esetben jól megmutatkozott, hogy a kapások érdekében a nádfal közvetlen közelébe kellett lepottyantani a kosarat.
Tudniillik, nagyon sok kárász van a tóban, így por állagú etetővel nem is készültem. A kosárba
2mm-es markáns tintahal aromás Acroft pellettet töltöttem. Ez egy természetesen erős, jellegzetes és
gazdag halízzel jellemezhető micropellet, ami nem kíván egyéb atraktort. Gazdag fehérjében, ezért
minden vízhőmérsékletre ajánlott. A nap folyamán kiderült, hogy a halak figyelmét jobban felkelti a
pici csali, mely jelen esetben egy ízesítés nélküli 5mm-es dumbel formájú wafters volt. Színben pedig
a rózsaszín és a narancssárga volt közkedvelt.
Az idei első horgászatomon elsősorban szerettem volna kiélvezni a szép napsütéses időt, de
természetesen vágytam arra a bizonyos érzésre, amikor látom ahogyan görbül a botom. Én a gyorsabb
peca híve vagyok, így hiába tart még a tél, nem ültem rá a botra, öt perces ütemet tartottam végig.
Nem fogtam temérdek halat, de egészen különlegeseket sikerült horogvégre csalni.
Először egy szebb amur jelentkezett, így a még jócskán 10°C alatti vízben igencsak meglepett.
Ellenben a tok már nem, hiszen ők éppen ebben a hideg vízben érzik a legjobban magukat. Aki már horgászott rájuk, tudja, hogy milyen izgalmas a fárasztásuk, mivel nagyon egyedi mozgásuk van a vízben.
A nap végét megkoronázta egy gyönyörű színekben pompázó 5 kg körüli koi ponty.
Természetesen nagyon megörültem neki, visszaengedésekor kívántam is gyorsan hármat. “
Zárásként
Zárásként engedjetek meg egy kis bölcsességet. A horgászat nem csak egy sport, ez egy életérzés, egyfajta kötődés/kapocs a természettel. Ezen a gondolatmeneten továbbhaladva pedig néha, mi emberek, elmélkedhetnénk azon, hogy a természet bizony üzen nekünk, igen, akár egy kifogott hal formájában. Az én esetemben ez a csodálatos koi megerősítette azt a tényt, hogy a szeretet és a barátság a legfontosabb a világon.” – írta befejezésként.