Kérdezz-felelek : Horgászat Tirolban címmel írjuk legújabb kitekintő cikkünket, melyben beszélgetőpartnerünk Csala Ervin, a Tiroli Horgász. Facebook oldalán és Youtube csatornáján több érdekes élménybeszámolót és videót láthattok festői szépségű helyeken zajló horgászatairól. Most viszont megkértük, avasson be kicsit minket a részletekbe. Miben is más a peca és a vizek világa arrafelé, mint itthon? Nem egy iszonyú távoli hely, mégis van különbség. Halakban, szokásokban, szabályzásokban. Egy rendkívül érdekes írást olvashattok!
Hogyan szerettél bele a horgászatba?
Gyerekkoromban, kb. 8 évesen kaptam egy könyvet édesapámtól, ami a horgászatról szólt. A családban senki sem horgászott, de nekem azonnal megtetszett a dolog. Ezt követően az életem részévé vált az egész. 2015-ben bevonultam a Magyar Honvédséghez szerződéses katonának, 2017-ben pedig kijöttünk a feleségemmel ausztriába szerencsét próbálni. Az itteni tiroli horgászengedélyt 2022-ben szereztem meg. Az ezt megelőző 7 évben egyáltalán nem horgásztam, csak vágyódva néztem a vízeket.
Azóta viszont a heti egy a minimum, hogy kimegyek valamelyik vízre horgászni.
Melyik vizeket látogatod leggyakrabban a tiroli térségben? Miben mások, mint az itthoni vizeink?
A tiroli vizek egész mások mint az otthon megszokottak. Horgász tavak abban az értelemben, amit a magyar horgászok nagy része várna (telepített magántavak), szinte egyáltalán nincsenek. Vadvizek hidegvizű folyók, patakok és tavak formájában találhatóak itt.
A legnagyobb folyó az Inn folyó
Itt van pár percre tőlünk. Ide rendszeresen járok horgászni. Halfaunája is egész más mint egy otthoni folyónak. Halban nem különösebben gazdag,
vize nyáron sem melegszik 20 fok fölé. Egyébként ez az érték 20 éve még max. 16 fok volt.
A globális felmelegedés hatása itt is igencsak érezhető.
Fő halfajai a menyhal és a pisztrángfélék: sebes pisztráng, szaibling, pénzes pér, dunai galóca – vagyis lennének. De mára az északamerikából betelepített szivárványos pisztráng vált uralkodó halfajjá. Falánk ragadozó, de igazából bármit megeszik, fogtam már kukoricával, sajttal, kishallal stb.
Ezen kívül megtalálhatóak benne még ezen a szakaszon: ponty, vörösszárnyú keszeg, csuka,
paduc, márna, domolykó,dévérkeszeg, géb.
Tirol legnagyobb tava az Achensee.
Itt van tőlünk fél órára. 6,8 négyzetkilóméteres,
legnagyobb mélysége 136m.
Egy tengerszem. Vize hőmérséklete nem emelkedik nyaranta sem 20 fok fölé.
Többször voltam már kint pergetni, feederezni, de mindig partól, ami eléggé
eredménytelennek bizonyult. Vannak benne nagy halak, szép halak. Nagy szivárványos
pisztráng és maréna rajok, nagyra növő tavi piszrángok, sügerek, csukák. Ezenkívül
megtalálható benne: ponty, compó, vörösszárnyú keszeg, tavi szaibling, menyhal.
A részemről mindenképpen felfedezésre vár még ez a víz.
A fő víztesteket itt a kispatakok jelentik.
Megszámlálhatatlan kis patak folyik le a hegyekből, amik tele vannak pisztrángokkal. Idén sikerült találnom egy patakot ahol lehet pergetni is, nem csak legyezni. Ez a kis patak vált az egyik kedvencemmé. Tele van sebes pisztránggal.
Egyből az első alkalommal sikerült fognom egy 48cm-es, kiló fölöttit,
ami nagyon nagy
élmény az UL bottal egy ilyen kis vízből.
De vannak nagyobb példányok is, láttam egy-kettőt.
Jövő tavasztól elkezdek legyezni és akkor tudok majd beszámolni az igazi tiroli horgászatról.
Ezenkívül mivel itt lakunk a német határ mellett, átjárok Bayern-be is horgászni.
Szoktuk mondani viccesen, hogy “Magyarország pontyország”. Kint mi újság ezzel az igen népszerű halfajjal, illetve a keszegfélékkel?
A pony itt is szinte minden vízbe be van telepítve, ahol nincs etetve ott egy lassan növő,
szaporodásra képtelen fajt alkot. Itt nincs iszap, amiben naphosszat turkálhat. A vizek meg
olyan hidegek, hogy még szeptember végén is fogtam olyat ami tele volt ikrával. Ahol etetve
vannak sporthorgászati célból ott azért a 15-20 kilósak sem ritkák, de természetes zsaporulat
így sincs. Keszegek közöl a vörösszárnyú ami őshonos itt. Az Inn folyóban, lévén, hogy Passau-
nál a dunába ömlik, a dévérkeszeg is időnként előfordul. De a vízi erőművek miatt ez egyre
ritkább. Tavakba néhol be van telepítve, ott ugyan az a helyzet vele mint a ponttyal.
Itt a fő uralkodó őshonos halfajok a pisztrángfélék, csuka, menyhal, sügér.
Milyen módszerek a legbeváltabbak? Van esetleg bármi különleges, ami Magyarországon nem megszokott?
Itt a tradicionális módszer a legyezés a patakokon, tavakon. A nagy tavakon a vontatásos
horgászat is nagy divat (tolling). A folyókon pedig fenekezés, illetve tirolifás sodortatás is
hagyományos módszer. Úszóval szoktak még nimfákat is úsztatni.
Én az otthoni horgászkultúra módszereit hoztam magammal. Pergetek, feederezem, úszózni
is szoktam ott ahol ez indokolt.
Az itteniek közül a tirolifásat már próbáltam, valóban hatékony a pisztrángokra.
A vontatásost és a legyezést jövőre kezdem el begyakorolni.
(Trolling, vontatásos horgászat :
A “trolling” egy horgászmódszer, amely során egy mozgó jármű (általában motoros csónak vagy hajó) farában , haladás közben horgásznak. A cél az, hogy a horgász csalit víz alatt folyamatosan mozgassa, így utánozva a ragadozóhalak számára vonzó zsákmányhal mozgását. A trolling során a horgászok gyakran használnak nagyobb méretű műcsalikat vagy élő csalikat.
A vontatásos horgászat előnyei közé tartozik, hogy lehetővé teszi a nagyobb területek lefedését és a halak gyorsabb megtalálását. Emellett a módszer rugalmas, mivel alkalmazható különböző mélységeken és sebességeken, a célhalakés a víz jellemzői szerint.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a trolling nem mindig engedélyezett minden vízterületen,ahogy Magyarországon sem!)
Milyen tilalmak, különösebb szabályozások vannak érvényben Tirolban?
A vadvizek nagyrésze októbertől áprilisig “zárva van” horgászat szempontjából. De vannak kivételek is. A kis patakokon sem egységes, de április-júniustól szeptemberig lehet horgászni.
Van ahol egyáltalán nem lehet halat elvinni, de van ahol 27cm csak a mérethatár a pisztrángokra. Általában csak szakáll nélküli, egyágú horog engedélyezett.
Szeretnék lékhorgászni is, de egyenlőre még nem találtam vizet ahol ez lehetséges lenne. A pisztrángfélék közül több és a menyhal is télen ívik, ez a logikája. De például az idegenhonos szivárványos pisztrángnak nincsen védett időszaka, ezért olyan szakasz is van az Inn folyón ahol jan. 1-től dec. 31-ig engedélyezett a horgászat. Minden vízkezelő maga dönti el.
Inn folyó szakaszokra van osztva, külön-külön rendelkezések vannak minden szakaszon.
Az állami szabályozásban az idegenhonos halfajokra nincs védett időszak, mint például a
pontyra.
De a legtöbb helyen nem vihető el egyáltalán, vagy csak bizonyos méret fölött nem. Bayernben is hasonló a helyzet, vízről vízre változnak a szabályok. Halfaunáját tekintve ott, ahogy távolodunk a hegyvidéktől, hasonló a helyzet, mint Magyarországon.
Egy órányi autóútra találtam egy jó horgászvizet ahol kevesen horgásznak, az év felében lehet evezős járműből is horgászni és nagyon szép halállománya van. Ez az Alz folyó, aminek a felső szakaszán szoktam pergetni, feederezni és idén elkezdtem kajakból pergetni is itt.
Menyhalban gazdag pecáidról mesélnél külön nekünk? Itthon már-már ritkaságnak mondható ez a csodálatos halfaj, te viszont sorra fogod őket.
Mint ahogyan említettem is, a legközelebbi horgászvíz az Inn folyó kirchbihli erőmű-től Ebbs-
ig szakasza. A helyi egyesület logója egy menyhal, nem véletlenül. Nagyon szép számban és
méretben lehet itt őket fogni.
Ennek több oka is van: a víz elég hideg, hogy a
menyhalak az év nagy részében aktívan táplálkozhassanak, élhessenek, illetve az elektromos
erőművek (2db van csak ezen a 20km hosszú szakaszon) turbinái táplálékot szolgáltatnak a
menyhalaknak. Ez nem vicc. A turbinákon átkelni próbáló, oda keveredő kishalak,
ivadékhalak elkerülhetetlenül áldozatául esnek a turbinák által keltett túlnyomásnak, ami a
léghólyag sérülést okozva, a halak vesztét okozza. Ezek táplálékbőséget okoznak főleg a
menyhalak, de az idegenhonos szivárványos pisztrángok számára is.
Rengeteg van belőlük, és méretesek.
. A kisebbek(45cm alatt) csapatokban járnak, a nagyobbak(50+) magányosan
keresgélnek az aljzaton. A horgászatuknál nehezen szabadulok az otthoni regulától. Itt
nyáron is foghatók, zavaros, áradó vízben főként. Ennek ellenére Egyenlőre még csak az őszi
időszakban horgásztam rájuk. Magyarországgal ellentétben itt van védett időszakuk, az ívás
idejére. November 30-tól, március 1-ig. Legkisebb megtartható méretük idéntől 45 cm. Tavaly még 50 cm
volt. Viselkedésük ugyanaz mint otthon, szerintem. Bármilyen állati táplálékot mohón
bekebeleznek, ami fenék környékén van felkínálva a táplálkozási területükön.
Saját tapasztalatom: A legeredményesebb csali a giliszta/harmatgiliszta. Ezzel a csalival
sajnos sok kis egyed is kifogásra kerül, amik a megszokott magyarországi módon gyomorra
nyelik a csalit, ha nem az első jelre vágunk be.
Az eddigi legnagyobb menyhalamat (58cm és
1275g) is gilisztacsokorral fogtam.
Idén elkezdtem szelektálni halfarok, fej, egyéb haldarab csalival is. Így ritkább a kapás, de 45cm fölött fogok, csak és ami még fontosabb, hogy nincs operáció, szájszéles akadások vannak.
A felszereléssel nem kell finomkodni, csak bírja a kemény terepet. 30-40es mono főzsinór,
heavy feederbot, 80-300g –os ólom, 40es fluorocarbon előke, 1/0-2/0-ás horog.
Érdemes plusz világítással becsapni őket. Amerikai videókban láttam, ahol kiegészítő világító műcsalikkal ingerlik őket kapásra. Szibériában például tüzeket szoktak gyújtani a parton, hogy oda vonzzák őket.
Mi az , amiben igazán más a horgászat kint, mint itthon?
Itt egész más horgászkultúra van-volt mint otthon (de persze ez is változik). Sporthorgászat minimális vagy nincs, illetve egész más az alapelv is.
Sok helyen tilos is a sport célú horgászat, halelvitel nélkül.
A legtöbb helyen nem is lehet a mai modern profi módszerekkel sem egymásután fogni sorban a halakat Viszont vannak különlegesen szép és nagy halak is, a legtöbbször különösen szép, hegyvidéki környezetben.
Alapvetően tiszták a vízpartok, minimális hogy találok szemetet, sörösdobozokat, és valószínűleg az sem horgászoktól ered.
A természetes csalik használata jellemző inkább a békéshalas horgászatnál. Nem szórják marékszámra az etetőanyagokat, és egyéb mesterséges csalikat sem túlzottan használnak. Így az ebből eredő szemetelés (ami otthon igen nagy probléma) sem jellenző.
A halőrök és a pecások is “régivágásúak”. A halőröknek többnyire az ellenőrzés a fő feladatuk, nemigen kell intézkedniük, mert az emberek szabálykövetően viselkednek horgászat közben. Ami amúgy nem könnyű, mert itt sok kikötésre kell azért odafigyelni. Viszont apróbb hibáknál engedékenyebbek, és inkább figyelmeztetnek, abszolút nem jellemző az engedély bevonása ilyen esetekben.
2020-ban új horgászrend lépett itt életbe, amit ők is nehezen tudnak megemészteni.
Például már élő csalihalas horgászat nincs, tilos az egész államban.
Azóta nem csukáznak a nagyöregek az Inn-ben. Előtte feltűztek egy 30cm-es pisztrángot és ha elég kitartó volt valaki, tudott szép csukát fogni.
Mindanyian szeretjük a természetet, a vizet, a halakat. Régen ipari halászat volt. Szakmabeliek hálókkal, varsákkal, szigonnyal fogták a halakat. Mégis volt elég hal. Itt a helyi horgásztanfolyamon is tanultuk a horgászbiológus professzortól, hogy mióta ez a 2 elektromos erőmű felépült az Inn folyón, azóta a folyóban ötödére csökkent a halállomány. Nem feltétlen csak emiatt, de biztosan nem tesz jót a vizi élővilágnak ez a nagy volumenű beavatkozás.
Köszönjük a sok érdekes információt!
Ervin kalandjairól folyamatosan frissülő Facebook oldalán és Youtube csatornáján találhattok még felvételeket, de nálunk is találkozhattok majd beszámolóival a jövőben!