Majd’ 27 kilós lapátorrú tok akadt horogra Maconkán! A hatalmas fehér és lénai tokok mellett, kapitális lapátorrú tokot is horogra csalhatnak a szerencsésebb horgászok!
A napokban került fel a Maconkai-tórendszer abszolult rekordlistájára egy gyönyörű lapátorrú tok fogás.
A méretes hal 26,70 kg-ot nyomott a mérlegen és 130 centiméteres hosszúságához 80 cm kerület tartozott. Kiss Zoltán “ejtette el” a szép halat a Gáti-szakasznál. A csali bojli volt és természetesen a szép tok visszanyerte szabadságát a fotó készítése után.
Gratulálunk a szép fogáshoz!
Az Európa-rekorder lapátorrú is Maconkán jött!
Mi is beszámoltunk róla, hogy januárban egy 35 kilós lapátorrú óriás tok szippantotta fel a halszeletet Maconkán! A gigantikus hal méretei tekintélyt parancsolóak voltak: 132 centis hosszúságához 88 cm-es kerület társult! Ezzel a mérettel pediog Európa-rekorder lett a hal és a horgász.
Megszokhattuk már, hogy szinte naponta kápráztatnak el, és nyűgöznek le bennünket a gyönyörű rekordlistás fogásokról szóló maconkai képek és beszámolók. Nem véletlen tehát, hogy a Maconkai-víztározó és tórendszere kedvelt horgász célállomás. A hatalmas őshonos halaink mellett sokszor találkozhatunk igazi kuriózumnak nevezhető fajokkal is, melyek nemcsak látványa, hanem a szákba terelése is felejthetetlen horgászélmény.
Januárban egy óriási lapátorrú tok került fel a maconkai rekordfogások közé. A halat Kis Róbert zsákmányolta január 3-án. A tokhal a Rekord-tóban akadt horogra, és halszeletet vett fel.
A TOK SÚLYA EGÉSZEN PONTOSAN 34.54 KG VOLT, A HOSSZA PEDIG 132 CM, MÍG KERÜLETE 88 CM VOLT.
A gyönyörű példány természetesen a fotó készítése és a mérleglés, hosszúság mérés után visszanyerte szabadságát. Gratulálunk a nagyszerű fogáshoz, biztosan felejthetetlen élmény volt egy ilyen gyönyörű óriással megközdeni!
A lapátorrú tok
A lapátorrú tok vagy kanalas tok (Polyodon spathula) a kanalas tokfélék (Polyodontidae) Polyodon nemének egyetlen faja – határozza meg a Wikipedia.
A kanalas tok a Mississippi-völgy lakója. Főleg magában a Mississippiben él, de megtaláljuk nagy mellékfolyóinak alsó szakaszán is. Különösen gyakori az alsó Mississippi-csatorna nagy, tó alakú kiöblösödéseiben, az ún. bayou-kban.
Romániai és bulgáriai halastavakban tömegesen tenyésztik (Romániában 1992 óta). Kiszabadulva a Duna Vaskapu-szoros alatti szakaszán is megjelent. Mivel az ívási időszak alatt többször is szaporodik, míg az őshonos dunai tokfélék csak egyszer (a viza pedig csak minden harmadik évben), a környezetvédők aggódnak, hogy a betelepült új faj kiszoríthatja a régieket. A 2000-es évek második felében már a Duna Vaskapu fölötti szakaszán is megjelent. Oroszországban most tervezik tömeges telepítését halastavakba.
Nagy termetű hal: eléri a 2,2 m hosszt és a 90 kg-ot, bár a 25 kg-nál testesebb példányok ritkák. Színe halvány szürkéskék vagy olajzöld. Akár 55 évig is elélhet.
Apró rákokat, rovarlárvákat, parányi növénykéket és más planktonszervezeteket eszik. Kitátott szájjal, többnyire 1,5 m-nél mélyebben, a fenék fölött úszik a vízben, és eközben jobbra-balra ingatja a fejét (ez az ún. „szakkád” mozgás). A száján át beáramló víz a kopoltyúnyílásain jön ki, miközben a vízben élő apró szervezetek fennakadnak a kopoltyúívek sűrű fogacskáin és azok kiszűrik őket; a fennakadt tömeget időnként lenyeli. Jól takarmányozott halastavakban évente akár 4–5 kg-ot gyarapodhat. Őshazájában rendszerint április-májusban, hosszú vándorút után ívik.
(Forrás: Maconka.hu)