Vajon tényleg csukák harapták meg a fürdőzőket Németországban? Merült fel a kérdés több bejelentést követően a kaiserslauterni Gelterswoog-tónál. A helyi önkormányzat halászati vizsgálatokat kezdeményezett az esetek kapcsán, számolt be róla a Welt.de híroldala.
A fürdőzőket ért esetleges csukabarapásokról szóló bejelentések nyomán Kaiserslautern városa most elemezteti a népszerű Gelterswoog-tó halállományát. A pfalzi önkormányzat hétfőn jelentette be, hogy ideiglenes halászati felmérést terveznek, hogy összeállítsák a ragadozó és zsákmányhalak leltárát. Az eredmények függvényében tavasszal további intézkedéseket vitatnak meg – például azt, hogy bizonyos állományokat csökkenteni kell-e.
Miután augusztusban három fürdőző harapásokról számolt be, a város szerint “felcsaptak a hullámok” a tó körül. Az SGD Süd felügyelőség halászati szakértője szerint azonban úgy nyilatkozott,hogy
“nem valószínű, de nem is zárható ki teljesen”, hogy egy csuka okozta a sérüléseket.
A vizsgálat most arra hivatott, hogy fényt derítsen a népszerű fürdővíz “sötét titkaira”.
Mivel a tóban tilos a horgászat, a Gelterswoog halállományáról alig tudni valamit.
“Ezért lehetséges, hogy a ragadozó és békés halak populációja között egyensúlyhiány állhat fenn”
– áll a közleményben.
Táplálékhal hiányában viszont a ragadozóhalak sokkal vehemensebbek, és akár más élőlényekre is megéhezhetnek.
Az SGD Süddel kötött megállapodás értelmében a sporthorgászok 2024. január 31-ig külön engedéllyel horgászhatnak itt. Aki azonban a szükséges dokumentumok nélkül teszi ezt, pénzbírságra számíthat.
A krokodilpofájú ragadozóhalak bizonyos körülmények közt kiváltképp aggresszívan viselkednek, és akár kannibalizmusra is hajlamosak. Erről írtunk már korábbi cikkünkben.
Ritkán előforduló jelenség, vagy tényleg jellemző a csukákra a kannibalizmus? Érdekes, a köztudatban gyakran megforduló kérdést vizsgáltunk meg az alábbi írásban.
A csukák (Esox lucius) a csukafélék családjába tartozó ragadozó halak, amelyek széles körben elterjedtek Európában, főként a skandináv vizeken és más északi régiókban. Mivel a Föld északi féltekéjének hideg és mérsékelt éghajlati övében minden kontinensen megtalálható, jelentős gazdasági értéket képviselő halfaj. Természetes vizekben télen a jég alól is fogható, ezért egész évben friss halként fogyasztható.
Télen nem vermel, így a csuka lékből is horgászható. Jól alkalmazkodik a környezetéhez, mozdulatlanul beleolvad a háttérbe, és így várja áldozatát. A környezetével szemben meglehetősen igénytelen, a hegyvidéki patakok kivételével szinte minden víztípusban megél.
Nagyobb állományai a dús növényzetű, de nyílt vízzel is rendelkező tavakban, holtágakban alakulnak ki. A frissen feltöltött csatornák tavak benépesítésében úttörő szerepet játszik.
Kiválóan lát a vízben, hiszen a szeme rendkívül érzékeny.
A csukák kannibalizmusa egy érdekes jelenség, amely több tényezőre vezethető vissza. Az alábbiakban összegyűjtésre került néhány fontos szempont, amelyek segítenek megérteni a jelenség okait és környezeti hatásait:
Populációdinamika hatása
A csukák népszerű ragadozók, és a fiatal egyedek fajtársaik számára vonzó prédául szolgálnak. Amikor a csuka populáció sűrűsége magas, és a táplálék halak száma korlátozott, a kannibalizmus gyakrabban fordul elő. A túlzsúfolt populációkban a kisebb csukák versengenek a korlátozott táplálékért, és ez hajtja őket a kannibalizmusra.
Élelemhiány, mint befolyásoló tényező
A csukák táplálékát általában halak, kétéltűek, madarak, rágcsálók és más kisebb állatok alkotják. Ha az adott vizekben a táplálékhalak száma csökken, például oxigénhiányos állapot miatt, vagy más prédák is versengenek értük, a csukák gyakran elkezdenek egymásra támadni, különösen a kisebb és gyengébb példányok ellen. Ilyenkor gyakran előfordul a kannibalizmus.
Territoriális viselkedés
A csukák területvédő halak, így egy meghatározott területen belül egy bizonyos számú csuka él. Ha egy területen túl sok kroki gyülemlik össze, a territoriális viselkedés miatt akár saját fajtársaikat is támadhatják, amely aztán kannibalizmushoz vezethet.
Ösztönszerű viselkedés
Az anyacsuka ívási időszakban védelmet nyújt az újszülött ivadékoknak. Azonban a későbbi szakaszokban, amikor növekedésnek erednek, ragadozó jellemük kialakulása során előfordulhat, hogy egymást támadják meg.
Fontos megérteni, hogy a kannibalizmus nem csak a csukákra jellemző jelenség.
A vadon élő állatok között az élelemszerzési nehézségek és a túlnépesedés miatt időnként előfordulhat, hogy az egyedek egymást támadják meg vagy egymást eszik meg.
A tudományos kutatás és a környezetvédelmi intézkedések segíthetnek abban, hogy megértsük és kezeljük ezt a jelenséget. A fenntartható halászati gyakorlatok és a természetes élőhelyek megőrzése kulcsfontosságú a csukapopuláció egészségének megőrzésében minden régióban.
Tévhit, hogy a ragadozók csak békéshalakkal táplálkoznak.
Nem ritka eset, hogy a vehemensebb ragadozók, például a harcsák vagy a csukák kis sügereket, kősüllőket ejtenek zsákmányul. A képen látható, frissen kifogott kroki például egy ifjú szürkeharcsát evett meg.
Mohóságáról és aggresszivitásáról árulkodik, hogy a még meg sem emésztett, szájából kilógó ivadékkal cirkálva vert rá az előtte húzott wobblerre – írta a RSD Boatfishing.
(Kép forrása : RSD Boatfishing facebook/kingofthecatch.com)