A kurta baingok stabil állományára bukkantak a Zalaistvándi malomtóban a halkutatók
A Zalaistvándi malomtóban vizsgálták meg a lápi halfajok előfordulását a Zalai halasok.
Mint kiemelték bejegyzésükben, a szóban forgó víz a Zala folyó vízrendszeréhez tartozó Natura2000-es besorolású, kb. 0,3 ha nagyságú élőhely Zalaistvánd falu mellett a régi, szabályozatlan Zala folyó meder nyomvonalán, egy romos állapotban lévő vízimalom mellett helyezkedik el.
Stabil kurta baing állomány
A partszéli régiót nád, gyékény (Typha sp.) és sás (Carex sp.) fajok jellemzik, míg a vízfelszín alatt tenyésző növényzetet tócsagaz (Ceratophyllum sp.) fajok képviselik, melyek borítottsága nyár végére eléri a 30-40%-ot. A tó nyugati oldalán, a nyár folyamán, úszó sássziget alakul ki. A víz mélysége átlagban 0,5 méter, a mederfenéken vastag üledékréteg található.
A mintavételek során a kurta baingnak (Leucaspius delineatus) stabil állománya került elő.
2024. és 2025. év tavaszán több alkalommal is sikerült fogniuk különböző korosztályú példányokat. Ezen az élőhelyen a baingok többnyire a partszéli régió ritkán álló nádszálai között, a hínármezők szélén, valamint az úszó sássziget gyökérzete alatt figyelhetők meg. A baingon kívül még csukát (Esox lucius), szivárványos öklét (Rhodeus amarus), bodorkát (Rutilus rutilus), vörösszárnyú keszeget (Scardinius erythrophthalmus), compót (Tinca tinca), széles kárászt (Carassius carassius), sügért (Perca fluviatilis) és sajnos fekete törpeharcsát (Ameiurus melas) valamint, ezüstkárászt (Carassius gibelio) is sikerült kimutatni. A vizes élőhelyen más védett fajok is előkerültek, mocsári teknős (Emys orbicularis), dunai tarajos gőte (Triturus dobrogicus), pettyes gőte (Lessotriton vulgaris), barna és zöld varangy (Bufo bufo és B. viridis) lárvák, lápi acsa (Aeshna isoceles), szegélyes vidrapók (Dolomedes fimbriatus) jelenlétét is észleltük.
A malomtó a malom épületével együtt, jelenleg magántulajdonban van, befektetési céllal eladásra hirdették korábban. A malom tó környezetének radikális megváltoztatása az értékes vizes élőhely tönkretételét jelentené.
Valamint a Zala folyóból bekerülő ezüst kárászok miatt, a széles kárász állomány megsemmisültnek tekinthető.
– írták.
Védett halaink után kutattak a nemrég a vadregényes Alibánfai holtágon is
Az Alibánfai holtágon vizsgálták meg a lápi halfajok előfordulását a Zalai halasok.
Mint kiemelték bejegyzésükben, az Alsó–Zala völgye Natura2000–es besorolású területen, több mint ötszáz méter hosszan húzódó, a Zala folyó szabályozása után fennmaradt holt meder. A mai napig folyamatos vízborítottsággal (aszályos nyári időszakban csak a malomgödrökben) rendelkezik, átlagos mélysége 1 méter.
A mederfenéken vastag üledékréteg halmozódott fel. Az emers növényzetet nád (Phragmites sp.) és vízitök (Nuphar lutea), békalencse, valamint tócsagaz (Ceratophyllum sp.) alkotja. Ez az élőhely is a Zala folyó mentetlen ártéri oldalán helyezkedik el, ezért a Zala folyó halgazdálkodása, mint természetkárosító tevékenység, itt is érezteti a hatását – írták.
A mintavételek során előkerült a védett réti csík és a vágó csík, valamint a sügér, bodorka, vörösszárnyú keszeg, és a csuka.
Mint megjegyezték azonban, sajnos jelen vannak az invazív, idegenhonos fajok is, mint az ezüstkárász és a fekete törpeharcsa, melyek rendkívül káros hatással bírnak a vizes élőhely diverzitására.
(Forrás: Zalai halasok)