Több mint 10 éve szűnt meg a halászat Magyarországon – Sallai Zoltán írása
„Több mint 10 éve annak, hogy egy ősfoglalkozást szinte teljesen megszűntettek, 2016. január 1-vel. 2016. február 6-án volt egy tüntetés Csongrád mellett, ahol tiszai és dunai halászok egyaránt résztvettek, hogy szakmájuk megmaradhasson, erről töltöttem fel néhány képet… A tüntetésre Öcsémmel mentünk el, ahol ő akkor ellenzéki országgyűlési képviselőként próbálta képviselni a halászok érdekeit, de nem járt sikerrel…
Kb. 240 halászcsalád veszítette el akkor a hivatását, a megélhetését és tudomásom szerint a mai napig nem kapták meg a kártérítést úgy, hogy több százezres, több milliós vagyonuk állt a szerszámokban, a felszerelésükben. Ezzel együtt közel 10 millió honfitársam konyhaasztaláról tűnt el a jó minőségű, természetes vizekből származó halhús is. A halászcsárdák legtöbb esetben tógazdaságokból, intenzív telepekről származó halakból tudják a kínálatot biztosítani, a multik hűtőpolcain kazahsztáni, aldunai fagyasztott halat tudunk vásárolni, a balatoni keszegsütők sem balatoni halat tesznek már a serpenyőkbe, mint ahogyan a balatoni fogas is csak azok számára elérhető, akik horgászjegyet váltanak. Emlékszem arra az utolsó tiszai vadpontyra, amit Mészáros Pali halászbarátomtól vásároltam karácsonyra és az elmúlt 10 évben hiába keresem ezt az ízt, sehol nem találom.
A halászok generációkon keresztül szerzett tudása kezd elveszni, legtöbbjük elszegődött halőrnek, vagy tógazdaságba, néhányan külföldre mentek stb. Jómagam 1991-ben szereztem meg a halász szakmunkás képesítésemet Tatán, amire a mai napig a legbüszkébb vagyok a képesíteseim közül. Több, mint három évtizede járom a természetes vizeket, nagyon sok halásszal találkoztam és szóba elegyedve velük, nagyon sok olyan információt osztottak meg velem, amiből az látszott, hogy nagyon szeretik a vizet, a halat, ez az életük és ettől lettek teljesen megfosztva 2016-tól. Mi lenne, ha azt mondanánk egy aktív, hivatásos vadőrnek, hogy holnaptól kimehet az erdőbe, de többet soha nem vehet a kezébe puskát…
És mi történt azóta? A természetes vizek a horgászok kezelésébe kerültek, akiknek a létszáma közel megkétszereződött az elmúlt 10 évben. Sajnos a vizeink mennyisége nem nőtt ilyen arányban, sőt egyre kevesebb van belőlük. Azóta mit láthatunk? Ponttyal túlnépesített vizeket, soha nem látott busamennyiséget, fekete törpeharcsával és ezüstkárásszal fertőzött vizeket, kékalgával borított holtmedreket, tározókat, számolatlan mennyiségű, ismeretlen összetételű etetőanyag felhasználást, szelektáló halászat során jégbefagyott nyakzóhálókat, ceruzavékonyságúra lefogyott, horgásztavakba telepített tokféléket, illegálisan telepített idegenhonos halakat, idegenhonos halak méretkorlátozását természetes vizeken, romló ökológiai állapotú vizeket… Nagyon sajnálom azt, hogy elveszni látom azt a hihetetlen mennyiségű tárgyi tudást, amivel a halászok rendelkeztek… Ezzel a poszttal mindössze egy emléket szerettem volna állítani a halászoknak és egy eltűnőben lévő ősfoglalkozásnak…”
(Forrás: Zoltán Sallai)