„Mintha egy hatalmas kamion húzta volna a zsinórt” – ilyen volt az emberfeletti küzdelem a 236 centis óriási harcsával!
Hihetetlenül izgalmas élménybeszámolót osztott meg közösségi oldalán Péter Takács horgásztársunk, aki egy bődületes nagy harcsát győzött le a napokban.
A szerencsés pecás így emlékezett vissza a heroikus küzdelemről:
„Mint ígértem, jöjjön most az új rekordnak a rövid története.
A Döme Gáborral közös film úgy ért véget, hogy egyszerű cél volt megfogalmazva a nálam maradt egyetlen példányban létező tesztbottal kapcsolatban: nyúzzad, teszteld, terheld, keresd a hibáit, tudunk e még javítani rajta. 3 dolgot már javasoltunk, kértünk, de van e még bàrmi, mert le kell zárni a projektet.
Április 2-án Horváth Zolival úgy betyárosan belehúztunk, mert felszínre kormányoztunk vele egy 233 cm-es harcsa monstrumot. Zoli elkövetett vele mindent amit csak lehetett, mert először horgászott multis cuccal, és semmi nem állt neki kézre. Hasonló fárasztás közben külföldön már visítani szoktak a guide-ok, hogy ne húzd ilyen magasra, ne így tartsd, ne úgy tartsd, tekerd, ne tekerd, húzd, ne húzd… húzd mint az állat, de óvatosan. Noss Zolit én hagytam had szenvedjen, meg ha eltöri, úgyis fel lesz véve videóra, majd ezzel védem magam. De nem tudta tönkrevágni a felszerelést, csupán az izomzatát. Másnap reggel jött a majd’ meghalok üzi. Mondjuk a kezdeti satu féken picit gyengítettem neki a fárasztás 2/3-ánál. Én vigyorogtam, ő szenvedett. A hal kijött, mosoly, fotó, videó a C&R-ről is, majd utána egy kb 2 órát pihentünk a hajóba.
“A reklám után folytatjuk…
Folytatjuk de mivel????” Ilyen érzésünk volt. Mondjuk Zoli hozzátette: visszakapod még ezt. Aztán eljött a revans napja.
Mint mindig, előre mindent elkészítettem, de úgy döntöttem ezen a napon egy másik csali kerül fel a zsinór végére. Milyen menő ötlet… fogsz egy csomó halat, de te felraksz egy totál mást.
Na a harcsák is így voltak ezzel. A szonár (gyk: radar) technikának köszönhetően tökéletesen lehetett látni, ahogy felrongyol a harcsa a csali felé, majd bámulja, mint borjú az új kaput, majd lefordul. Én meg levegőt nem kapok a ladikban…
Újabb óra eltelik, van némi mozgás, majd jön egy újabb bátor hari, aki a csalihoz érve mintha áram sütné meg hanyatt homlok elmenekül. Fsza….
Nagy nehezen sikerül előcsalni a harmadik jelentkezőt, aki szintén hosszas mafszom ez kérdéssel lelép.
Hiába… nem minden külföldről hazahozott műcsali vezet eredményre. Pedig már vizionáltam, ahogy kiveri a botot a kezemből.
Aztán jött a költői gondolat: mi a fenének akarom megint feltalálni a meleg vizet, amikor az összes jó halunkat a MadCat csalikkal fogtam. Olló elő, gigabrutál gumihal kuka, fel a szines clonk. Kár hogy nem néztünk ekkor órát, mert extrém hamar megjelent a környék ura…
Ezt kb úgy kell elképzelni, mintha felmennénk az M3-as autópálya hídjára, és várnánk az autókat. Annyi hogy a csónak esetében a híd is mozog. Jön személyautó… tucatnyi, kisbusz, majd jön egy túlméretes szerelvényű kamion, ami akkora hogy előkerül a szótárból az aztaqrva jelző, majd a kővi pillanatban a híddal együtt elkezd magával húzni egy alagút felé. (Alagút -> víz alatti erdő).
Mint egy „kamion”
Kezdődhet a harc. Ha azt mondom azt éreztem letépi a karom, akkor finoman fogalmazok. Mert a karom a gerincemmel együtt akarta kihúzni belőlem. Megmértük tegnap az orsó fékerejét, mert azóta nem nyúltam hozzá. 11-11,5 kg volt, időnként csípte a 12 kg-ot. Ezt azt jelenti hogy az 1,8 méteres bottal akkora tömeget emelsz folyamatosan. Én ezt úgy éreztem mintha cementeszsák lenne ami még ugrál is. De hogy el ne érje az alagutat a kamion, a zsinórt hozzáfogtam az eva markolathoz. Még így is tépte lefele a zsinórt a hal… bevágdosva az Eva-t. De meglett. 4 perc 50 másodperccel később már a felszínen jelent meg a hatalmas kamion. Visszatört még többször, de az alagutat már esélye nem volt elérni, csak türelmesnek kellett lennem.
Halat szépen partra vittük, elő a ponyvát, csurig locsolni vízzel, majd arra húztuk partra a monstrumot.
A hal hossza 236-237 cm, megegyeztünk 236 ban, nem mindegy mennyit kell legközelebb megdönteni.
A fotozás miatt már úgyis elázott a cipőm, a nadrág csupa harcsanyálka lett, úgy néztem ki hogy magamon is röhögtem.
Mivel a halat normálisan vissza akartam engedni, a víz viszont sekély volt, nem volt mit tenni, cipő zokni le, nadrág le, marad az aláöltözet és bementem a hari mellé, hogy akkor engedjem el, amikor már biztonságosan el tud úszni.
Hal vissza, én meg ott ültem egy combközépig iszapos aláöltözetben… az ment a zsákba.
Még jó hogy nem volt hideg. (Annyira)
Másfél óra után már azért kezdtem fázni, ezért az addig megszáradt nadrágom felkerülhetett rám.
Aztán jött a nap záró poénja. Egy masszív akadó mellett horgásztunk, amikor azt láttam, hogy két hari az akadókupac másik felén uszikál. Egy nagy, meg egy átlagos.
Utólag örülök neki, hogy nem a nagynak tetszett meg a csalim… vagy az átlagos mohóbb volt. Ugyanis a hiányzó távot úgy hidaltam át, mint Toldi a petrencés rudat tartotta. Megfogtam a bot legvégét és a fatörzsek mögé engedtem le a csalit. Mint írtam a nagy lesz@rta, de a kisebb egy 15 másodpercig beszélgetett a gilisztákkal és a clonkkal. Tuti beszóltak a harinak, mert az olyan erővel támadott rájuk, a botot ezúttal szó szerint kitépte a kezemből. Elrepült a pba… Na bazeg…
Mint mondok a főnöknek?
– Tesztbot?
– Áá nagyon frankó, egy hari megszerette, el is kérte.
Biztos megértené. Erre inkább úgy döntöttem utána ugrok. Bumm már ugrottam is kifele, de a lábam beleakadt a székembe, jól bebszva a combomat. Erre felfigyelt Zoli, hogy ez nem rendeltetés szerű testtartás, hogy a bokám a csónakban, én meg a fákon keresztben fekszek a Tiszában. Meg is fogta a lábam, biztos ami biztos. Kezemben a bot, amit épp elértem, a cucc végén a harcsa, másik végén Zoli a bokámmal a kezében. Odaadtam neki a cuccot, fárassza ki a halat, én meg visszamásztam tacsak vizesen a hajóba. Hal meglett, bot orsó meglett, fotó meglett, mi meg röhögtünk hogy milyen hülyék vagyunk. Mondtam ha egykor felhívom a feleségem, hozzon száraz ruhát, most hívhatnám megint hogy hozzon már még egy adagot.
Viszont száraz ruhám mind elfogyott és ömlik rólam a víz… valahogy be kellene ülnöm majd a kocsiba.
Zoli volt a segítség, ugyanis mint a Dumb és Dumberben a kesztyű, rajta is két nadrág volt.
Ha valaki látta hogy mit csinál ez a két csávó a Tisza közepén, akkor igencsak magyarázkodnunk kellene. Az egyik pucccér, a másik ép veszi le az egyig nadrágját.
Kééét hülye
Vizes ruhák mentek a zsákba, ha halőr lett volna, tuti megkérdezi hogy mi van a zsákban??? Iszapos aláöltözet meg egy komplett ruha meg 10 liter Tisza.
Ha legközelebb úgy indulunk el peccantani hogy hozunk 2 ruhás bőröndöt azt vajon magyaráznunk kell a feleségeinknek???
Na ennyi volt a hosszú verzió!
Ha végigolvastad és van kedved beszállni a hajóba ezek után még mindig, akkor nézd meg a linken lévő filmet! Ott a lehetőség!
Mentőmellény van!”
