Az idei évben a tartós csapadékhiány és a rendkívüli hőség országszerte komoly vízhiányt okozott. A kiszáradó és alacsony vízállású vízterületek nemcsak a mezőgazdaságot, hanem a hazai vízi élővilágot is egyre súlyosabban érintik.
A helyzet több halgazdaságban is halpusztuláshoz vezetett, miközben a vízügyi szakembereknek és a halgazdálkodóknak egyre több helyen kell beavatkozniuk.
A kialakult helyzet egyik friss példája a MATE Tass-pusztai tangazdasági tava, ahol a MOHOSZ szakemberei halmentést végeznek.
A MOHOSZ helyzetjelentése
„Sokkoló? A MOHOSZ szakemberei ezekben a percekben is mentik a halakat MATE, Tass-pusztai tangazdasági taván
Kameráink forognak, de ezúttal nem a természet szépségére fókuszálunk, hanem a mellbevágó valóságra.
Hogy mit tehetnek a halgazdálkodási szakemberek most a helyszínen és milyen reményekkel nézünk a jövőbe, azt hamarosan videós beszámolóinkban mutatjuk meg.
Az idei aszály sajnos minden vizünkre rányomja a bélyegét, de egyre talán mégis jó: üvöltve hívja fel a figyelmet arra, hogy a vízgazdálkodásunk ebben a formában alkalmatlan a klímaválság kezelésére és nem csak változtatásokra, de egyenesen paradigmaváltásra van szükség. A jövőnk az alkalmazkodó képességünkön múlik.
A MOHOSZ minden erejével azon van, hogy tárgyalóasztalhoz ültesse a vízgazdálkodási, halgazdálkodási és természetvédelmi és horgászati szakembereket, hogy a legjobb döntések születhessenek meg a megújuló vízgazdálkodás tervezése kapcsán.” – tette közzé a szövetség nemrég hivatalos Facebook oldalán.
Nem egyetlen vízterület problémájáról van szó
A Tass-pusztai helyzet egy olyan évben alakult ki, amikor a vízhiány országszerte komoly kihívást jelentett. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság májusban arról számolt be, hogy az elmúlt öt év halmozott csapadékhiánya április végére elérte a 462 millimétert, a Tisza-völgy egyes térségeiben pedig a 900 millimétert is meghaladta. Az Alföld jelentős részén ekkor már 1–2 méterrel az átlag alatt voltak a talajvízszintek.
A nyár folyamán a helyzet tovább romlott. A HungaroMet július közepi elemzése szerint az ország területének csaknem felén április közepe óta 100 milliméternél is kevesebb csapadék hullott, miközben a felső egy méteres talajrétegből nagy területen 120–160 milliméter nedvesség hiányzott a telítettséghez képest. Július végén a meteorológiai szolgálat már arról számolt be, hogy országos viszonylatban tovább súlyosbodott az aszályhelyzet, az Alföldön és a Dunántúl keleti részén sokfelé mindössze 5–10 milliméter csapadék hullott az előző 30 napban.
A vízhiány a halgazdálkodásban is súlyos következményekkel járt. Az egyik legnagyobb hazai halastórendszerben, a Simontornya mellett található Rétimajorban a tartós aszály és vízhiány következtében több száz tonna hal pusztult el. A beszámolók szerint mintegy 150 hektárnyi tóterület teljesen kiszáradt, további területeken pedig mindössze néhány tíz centiméteres víz maradt. A kialakult helyzet a halállomány mellett a vizes élőhelyhez kötődő élővilágot is érintette.
A probléma nem korlátozódott egyetlen térségre. Vas vármegyében is több horgászvíznél okozott nehézséget a rendkívüli szárazság, és ahol a körülmén
yek lehetővé tették, halmentéseket is végeztek. A helyi horgászszövetség ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy nem minden vízterületen kivitelezhető a halmentés, illetve egyes helyszíneken a munkavégzés komoly műszaki és munkavédelmi kockázatokkal jár.
Az aszályhelyzet súlyosságát jól mutatja, hogy 2026-ban a MOHOSZ külön támogatási konstrukciót is meghirdetett a vis maior jellegű halpusztulások, illetve állományvesztések részleges kárenyhítésére. A pályázat a 2026-ban bekövetkezett tömeges halpusztulások esetén a halállomány pótlásának támogatását is lehetővé teszi.
Az idei tapasztalatok így nem csupán egy-egy tó vagy halgazdaság problémáját jelzik. A tartós vízhiány egyszerre érinti a halgazdálkodást, a természetes és mesterséges vizes élőhelyeket, valamint az ezekhez kötődő élővilágot. A Tass-pusztai halmentés újabb látványos példája annak, milyen közvetlen következményei lehetnek annak, ha egy vízterület tartósan nem jut elegendő vízhez.
Nem csak hazánkban jelent gondot a vízhiány
Hőhullám tombol Kelet-Németország vizein is, ami halpusztulást és vízvételi korlátozásokat is von maga után
A tartós nyári hőség egyre súlyosabb következményekkel jár Németország keleti részén. Szász-Anhalt tartományban több tóban és kisebb vízfolyásban tömeges halpusztulást tapasztaltak, miközben a hatóságok egyes területeken vízkivételi korlátozásokat vezettek be a természetes vizek védelme érdekében.
Oxigénhiány okozza a halpusztulást
A szakemberek szerint a rendkívüli meleg miatt a tavak és folyók vízhőmérséklete jelentősen megemelkedett. A felmelegedett víz kevesebb oxigént képes megkötni, ráadásul a tartós szélcsend miatt a vízrétegek nem keverednek megfelelően. Ennek következtében a mélyebb rétegek oxigénszintje kritikusan lecsökkent, ami számos halfaj számára végzetesnek bizonyult.
A jelenség különösen a kisebb, sekélyebb tavakat érinti, ahol a víz gyorsabban felmelegszik és az oxigénhiány rövid idő alatt kialakulhat.
Több tónál is súlyos a helyzet
A legsúlyosabb károkat a Gödnitzer-tónál jelentették, ahol süllők, csukák és más őshonos halfajok százai pusztultak el. A helyi horgászoknak napokon át kellett összegyűjteniük az elhullott halakat.
Nem ez az egyetlen érintett terület: Könnern, Staßfurt és Stendal környékén is hasonló eseteket regisztráltak, ami arra utal, hogy a probléma már több vízterületet is érint.
Kékalgák is megjelentek
A magas vízhőmérséklet nemcsak a halállományt veszélyezteti, hanem kedvez a kékalgák – pontosabban cianobaktériumok – elszaporodásának is. Ezek egyes fajai olyan méreganyagokat termelhetnek, amelyek az emberekre és a háziállatokra is veszélyesek lehetnek.
Az Arendsee tónál már figyelmeztetést adtak ki, míg a Kulksee esetében a fürdőzést sem javasolják. A nagyobb tavak jelenleg még nem mutatják a problémák jeleit, de a szakemberek folyamatosan figyelik a vízminőséget.
Vízkivételi tilalmak léptek életbe
A csapadékhiány és az alacsony vízállás miatt több térségben korlátozták a természetes vizekből történő vízkivételt. A rendelkezések célja, hogy megőrizzék a folyók és tavak ökológiai egyensúlyát, valamint mérsékeljék a hőség okozta károkat.
A hatóságok arra kérik a lakosságot, hogy takarékoskodjanak a vízzel, és kerüljék a természetes vízforrások indokolatlan használatát.
A klímaváltozás hatásai egyre látványosabbak
A szakértők szerint az ilyen események már nem számítanak kivételesnek. Az egyre gyakoribb és hosszabb hőhullámok, valamint az elmaradó csapadék miatt a sekély tavak és kisebb folyók ökoszisztémája fokozott veszélynek van kitéve.
A természetvédelmi szervezetek szerint hosszú távon csak a vízkészletek tudatosabb kezelése, a vizes élőhelyek megőrzése és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás segíthet mérsékelni a hasonló környezeti károkat.
Biztosra mondhatjuk, hogy a jelenlegi szélsőséges időjárás az embereket és a természetet is erős próba elé állítja.
(Forrás : welt.de, képek : welt.de, mdr.de)