A fél országot kellett átutazniuk, hogy termetes angolnát fogjanak a viharos Balatonban!
Nem mindennapi beszámolóban mesélte el közösségi oldalán Gégény Viktor különleges angolnafogásuk történetét.
Közel 500 km vezetés oda-vissza, téli ruházat nyáron, 40-es szembe szél, mólóra felcsapó hullámok – ilyen körülményekkel kellett megküzdeniük. De lássuk a beszámolót:
„Az angolna-projekt még januárban kapott egy „majd áprilisban” matricát a Jadabo Fishing FMM játékának „lőlapján”. Minden adott is lett volna ehhez, kivéve a vízhozamot. A terv alapját a Balatonmáriafürdőn található Nyugati-övcsatorna képezte volna – de áramlás híján az angolnák idén nem vagy csak szórványosan úsztak fel bele.
Arra, hogy rápróbálgassunk, nekünk elég messze volt, így „Biztosra” kellett mennünk. Aki angolnázik, az tudja, hogy az ideális idő angolnára az nem éppen ideális idő a horgászatra. Ez az erősen tengeri gyökerekkel rendelkező hal akkor kap kedvre, amikor háborog a Balaton vize, óriási, tajtékos hullámok verik a partot, és józan horgász még véletlenül sem tartózkodik a partján.
Ahogy láttunk egy ilyen időjárási anomáliát közeledni, nosza, kaptunk is az alkalmon, és egy suli utáni napon úgy döntöttem, ezt a nehéz feladatot teremfocisan szólva, „megcsináljujk kicsiben”.
Közel 500 km vezetés oda-vissza, téli ruházat nyáron, 40-es szembe szél, mólóra felcsapó hullámok, ennek ellenére gyorsan pontot tettünk a feladat végére.
Szürreális viszonyok között alig 40 perc horgászat után szakaszosan elindult felfelé a kapásjelző, és ahogy kiragadt, már lendült is Patrik kezében a kőkorszaki cucc, ült a bevágás, és megláttam a boton a jellegzetes angolnás védekezést.
Én a szákmester voltam, így a vizes-algás köveken egyensúlyozva biztattam fiacskámat, hogy a partközelben a hullámzás ellenére se engedje, hogy az angolna a kövekbe kapaszkodjon a farkával, mert akkor visszahúzza magát, és akár el is tépheti a 25-ös előkét.
A hullám szerencsére csak az egyik cipőmet terítette be, az angolnát pedig szépen a merítő segítette, nagy örömöt szerezve mindkettőnknek ez az általam is rég látott (amúgy nekem különlegesen szép) hal.
A projektben nagyon köszönöm a Balatonon mindent is ismerő Nagy Gábor barátom lényeglátó tanácsait és szakmai segítségét, nélküle ilyen gyorsan biztosan nem abszolváltuk volna a feladatot.
Bot: Shimano Technium 300XH (50-100 g)
Orsó: Shimano PWFGT 6000
Damil: Tubertini Gorilla 0.25 mm
Horog: Gamakatsu Specialist R #4-es
Patriknak ezzel 132 pontja van az FMM-ben.”
Óriási meglepetésre, angolna akadt horogra a Sajó kazincbarcikai szakaszán nemrég!
A Magyar Haltani Társaság a természetes vizek haltani vizsgálatával foglalkozó kutatók, valamint a velük összefogó, vizeinkért és halainkért tenni akaró személyek közös szervezete. Társaságuk célja a Kárpát-medencei természetes vizek halaira irányuló faunisztikai, ökológiai, természetvédelmi és halászati kutatások ösztönzése, az eredmények és tapasztalatok közkinccsé tétele, a természetes vizek halállományának megóvása és jobbítása. Feladatuknak tekintik továbbá ezen területekkel kapcsolatos ismeretterjesztő munkát, valamint a kulturális hagyományok és a magyar haltani szaknyelv ápolását is.
Nem véletlen tehát, hogy ritkán fogható halakkal, vagy különleges felvételekkel keresik meg rendszerint a Társaság szakértőit.
„2025.08.24.-én, 21:30 körül, a Sajó folyó kazincbarcikai szakaszán egy határozott kapásra lettem figyelmes. Szerény horgásztudásom alapján életemben először egy angolnával találkoztam. Üdvözlettel: L. A.” – írta a horgász.
A hosszú, szürke, kígyószerű test és a nagy száj minden hazai fajunktól megkülönbözteti, a hal valóban egy angolna (Anguilla anguilla). Hosszú életű, rejtőzködő hal, a Sargasso-tengerben szaporodik. Mivel a Dunán a Vaskapu-erőművek megépülése óta nem képesek a tengerből felúszni,
feltehetően ez a példány is egy korábbi, akár évtizedekkel ezelőtti telepítésből származik.
– válaszolta a Társaság.
Angolna akadt egy fiatal pecás horgára tavaly a Nagy Dunán is!
Az öreg folyó rengeteg meglepetést tartogat a horgászok számára – ezt bizonyítja Szrnka Dominik esete is, aki egy különleges élményről számolt be a halazin.hu olvasóinak.
Szrnka Dominik egy szinte hihetetlen fogás részleteit osztotta meg velünk. Igazi ritkaságba akadt a Nagy Dunán a fejér-megyei szakaszon süllőzés közben.
„Érden élek és 20 éves vagyok, a horgászatot 7 éves koromban kezdtem a Nagy Dunán Budafoknál. Ekkor még csak spiccbottal horgásztam.” – kezdte beszámolóját Dominik.
„Az angolnát 2025.07.26-án fogtam délután 5 óra magasságában a Duna Fejér megyei szakaszán. A kapása és fárasztása meglehetősen erős volt,
elsőnek azt hittem, hogy egy jobb süllő lesz, viszont ahogy megláttam a kígyószerű alakot a hullámok között, egyből tudtam, hogy angolnával van dolgom,
aminek nagyon megörültem. A tavalyi évben ugyanis egy hasonló méretű egyed sajnos leakadt a horgomról.”
Gratulálunk a manapság már ritkaság számba menő gyönyörűséghez!
Idén már számoltunk be hasonlóról, ami egy holtági pontyozás közben történt.
Hatalmas meglepetés, igazi ritkaság! Angolna akadt horogra úszózás közben a Körös holtágán! A családi horgásztúrán egy nem mindennapi hal köszönt be.
Habár sok hazai pecás gyermekkorának szinte alapvető hala volt az angolna, manapság itthon már a régen tőlük hemzsegő vizeken, mint például a Balatonon is nehezen találhatóak meg. Folyókban pedig szinte a csodával határos egy-egy példány megfogása! Külföldön azért több édesvízben szép számú, méteres egyedek tis foghatóak, Magyarországon már igazi ritkaságnak mondható ez a halfaj.
A múlt héten többnapos családi Soczó-zugi kirándulásról számolt be nekünk egyik horgásztársunk, Marci , ahol a sok szép ponty mellett egy váratlan angolnafogásban is részük volt.
„Október 23-án kezdtük meg egészen hétvégéig tartó horgásztúránkat párommal és apósommal. Legfőképp a holtág pontyait és fehérhalait vettük célba, először döcögősen, hisz nagyon „válogatósan” ettek, végül azért csak-csak beindult mindannyiunknak.” Kezdte beszámolóját Marci.
„Többnyire feederezünk, legfőképp a pontyféléket vesszük célba, de egy-egy ilyen vadvizi túrán a keszegféléknek is nagyon örül az ember. A Profess Fishing termékei közül az őszi időre való tekintettel próbáltunk készülni vegyesen , többynire halas és gyümölcsös csalogatóanyagokkal. Volt amikor épp ezt ették nagyon, de a sima kukoricás cuccok is igazán adták egy napig, ahogy a fűszeresek is.
Egy hosszas kapástalanság után após megunta a feedert, és sima csontis-pinkis úszós készségre váltott. Pár kishal után ez sem volt eredményes, benthagyta a szereléket és nem is igazán figyelt rá. Amikor kivette, hogy frissítsen a csalin, érezte hogy valami van rajta. Először azt hittük valami viziskló vehette fel a csontit ahogy tekergett a vízben, de
ahogy közelebb húzta, mi sem igazán hittünk a szemünknek. Egy angolna volt a horgon!
Ezt követően még számos pontyot és keszeget sikerült megszákolnunk, de a túra „legje” ez a halacska volt. Azóta bárkinek mutattam a fotókat, meséltem róla, iszonyúan rácsodálkozott. Az idősebbek közül sokan mondták, hogy szinte gyerekkoruk óta nem láttak angolnát, főleg nem folyóvízben! ”
Gratulálunk a különleges fogáshoz!
(Forrás: Gégény Viktor)