„Majdnem betlis” napból lett ezüstérmes élmény a Lupán – 115 cm-es csuka, egyéni rekord és a tó második legnagyobb krokija Perjés Gábortól.
A pergetés néha kiszámíthatatlan, és pont ettől gyönyörű. Perjés Gábor ezúttal a Lupa-tóra látogatott, ahol a remény már kezdett szertefoszlani, de a végén olyan élménnyel gazdagodott, amiről sok horgász csak álmodik.
A majdnem betlinek nyugtázott nap…
„Kivittem magammal egy pontyos barátomat a Lupa-tóra, akit terelgetek a pergetés felé! Csúnyán le is pecázott, mert fogott két szép, 80-90 cm forma csukát! Délután 2 órától egyedül maradtam, folytattam tovább, már több mint 10 órája kapás nélkül…
Kerestem továbbra is radaron a „dzsungelt” (víz alatti hínárfoltokat, növényzetet), dobáltam mindennel is: kis csali, nagy csali, nagyon nagy csali – de semmi… Majd elővettem a lehetetlen csalikat, egy kb. 400 Ft-os Temus csalit tettem fel. 16 óra magasságában: bumm, kapás! Egy 40 cm kis csuka… „Jó, legalább nem betliztem” – örültem neki is.
Majd 15 perc múlva egy őserő, irdatlan nagy ütést éreztem, a bot megállt, a zsinórt fújta a szél – mozdulatlanság… és megindult! Tudtam, hogy ez nem játék – hatalmas csata kezdődött! A merítőbe nem fér bele, így ezt kézzel kell megoldjam… A bakancslistás harapást is magaménak tudhattam!
Na de:
extrém kirohanások, csónak alá, le a mélybe… majd számomra egy újdonság – lefeküdt… Itt azt hittem, vége, meg se tudtam mozdítani.
Jó… nem hagyhatom cserben a halat! A botot letettem, elkezdtem finoman kézzel felfelé húzni, és újra megindult! Megkönnyebbülés és újabb adrenalin – nincs vége!
Elsőnek, amikor a mélyben megláttam… megállt az ütő bennem!
„Mekkora vadállat”, „Milyen feje van, milyen színe, úristen!”
A csata vége felé egy stabil alsó állkapocs-fogással a csónakba emeltem! Igyekeztem minél kíméletesebben bánni vele, nagyon vigyáztam rá. A hosszát úgy tudtuk megmérni utólag, hogy a csónakban lefektettem egy képre, és megmértem a helyet: 115 cm, bár sokak szerint alul mértem…
Számomra a legfontosabb az volt, hogy sértetlenül ússzon tovább!
Én pedig egy felejthetetlen élménnyel és egy jó mély, „L, mint Lupa” alakú sebbel gazdagodtam!
A pergetés világa néha csak az utolsó pillanatban adja meg, amit keresünk – de akkor örökre belénk ég. Perjés Gábor története is azt mutatja:
a legnagyobb halak néha akkor jönnek, amikor már majdnem feladnánk.
Gratulálunk Gabinak, csak így tovább!