A megye legnagyobb és legstabilabb széles kárász állományára bukkantak a halkutatók a Rádói berekben
A lápi halak sorozat hetedik helyszíne a Rádói berek volt, ahol a lápi halfajok előfordulását vizsgálták meg a Zalai halasok.
Mint írták, a Zala megyei védett és nem fogható lápi halfajok kutatási program helyszínei közül a legnagyobb kiterjedésű a Nemesrádói-berek. Ezen vizes élőhely a Dráva – Mura vízrendszeréhez tartozó Principális csatorna völgyében Nemesrádó falu alatt, mintegy 15 ha-on terül el.
A litorális régiót sásos zsombékosok (Carex sp.), bokorfüzesek (Salix sp.), gyékény (Typha sp), és nád (Fragmites sp.), borítják. A vízmélység átlag 1m, az állandó vízborítású részeken tócsagaz (Ceratophyllum sp.), és rence (Utricularia sp.) található. Nyár végére a submers növényzet borítása 80-90%-ot tesz ki. Az élőhelyre jellemzőek a lápi, mocsári körülményeket kedvelő fajok. A kétéltűek közül a rana komplex, dunai tarajos gőte (Triturus dobrogicus) és a pettyes gőte (Lessotriton vulgaris) került elő. Kellemes meglepetés volt a pettyes gőte neoténiás alakjának felbukkanása. A hüllőket a mocsári teknős (Emys orbicularis) és a vízi sikló (Natrix natrix) képviseli. Az élőhelyen számos védett makrogerinctelen faj is előfordul.
A zöldszemű karcsúacsa (Aeshna isoceles), orvosi piócák (Hirudo medicinalis, H. verbana), búvárpók (Argyroneta aquatica) jelenléte igazolt. Valamint előkerült a védett, közösségi jelentőségű faj, az apró fillércsiga (Anisus vorticulus) stabil állománya is.
A mintavételek során a következő halfajok kerültek elő: réti csík (Misgurnus fossilis), vörösszzárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus), széles kárász (Carassius carassius), compó (Tinca tinca), és csuka (Esox Lucius).
Mindegyik halfajnál a juvenilistől az adultig, csuka esetében a kifejezetten nagy példányok is megjelentek, tehát az állományok stabilak és önfenntartók. Az invazí, idegenhonos fajok közül a naphal (Lepomis gibbosus) került elő, szerencsére alacsony példányszámban. Az élőhely biotikus és abiotikus viszonyai kedvezőtlenek a faj számára, viszont jelenléte aggodalomra ad okot, mert a Principális csatornán, mint ökológiai folyosón, a naphal nyomán az ezüstkárász felbukkanása is várható. A széles kárászok fenotipusosan a tipikus alakot mutatják, de egy folyamatban lévő genetikai vizsgálattal tisztázható az esetleges ezüstkárász fertőzöttség, amire sajnos, a Principális csatorna mentén üzemelő, azzal kapcsolatban lévő horgásztavaknak köszönhetően nagy esély van.
Az eddigi mintavételek során észlelt halfaj összetétel alapján a széles kárász (Carassius carassius) tömegesnek mondható, feltételezzük, hogy a vármegye legnagyobb és legstabilabb állománya, ezen a viszonylag érintetlen vizes élőhelyen található – jegyezték meg a kutatók.
(Forrás: Zalai halasok)