A Velencei-tó hosszú ideje a magyar nyarak egyik legkedveltebb úti célja, ám az elmúlt években egyre gyakrabban került a figyelem középpontjába aggasztóan alacsony vízállása miatt.
A szakértők szerint a probléma már nem csupán időszakos jelenség: a klímaváltozás, a csapadékhiány és a korábbi vízgazdálkodási döntések együttesen olyan helyzetet idéztek elő, amely a tó jövőjét is veszélyezteti. A kérdés ma már nem csupán az, hogy milyen lesz az idei nyár, hanem az is, hogy hosszú távon fenntartható maradhat-e Magyarország harmadik legnagyobb természetes tava.
Vészesen közel a történelmi mélyponthoz
A Budapesttől mintegy 40 kilométerre fekvő Velencei-tó vízszintje az idei évben ismét kritikus értékek közelébe süllyedt. A tóparton több helyen már látványosan érzékelhető a visszahúzódó víz, a korábban vízbe vezető lépcsők egy része pedig ma már a homokos parton ér véget.
A mérések szerint a vízállás alig néhány centiméterrel haladja meg a 2022-ben regisztrált rekordalacsony szintet, amelyet az országot sújtó rendkívüli aszály idején jegyeztek fel.
A szakemberek attól tartanak, hogy amennyiben a nyári hónapokban nem érkezik jelentősebb csapadék, a vízszint tovább csökkenhet. Egyes becslések szerint a legmelegebb időszakban a tó akár havi 20-25 centiméter vízveszteséget is elszenvedhet, főként a fokozódó párolgás következtében.
Nemcsak az időjárás a felelős
A szakértők hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi helyzet mögött nem kizárólag a klímaváltozás áll. Az elmúlt évtizedekben végrehajtott vízgazdálkodási beavatkozások, a környező vizes élőhelyek visszaszorulása és a természetes vízmegtartó területek csökkenése szintén hozzájárultak a tó sérülékenységéhez. Mára a párolgásból eredő éves vízveszteség meghaladja azt a mennyiséget, amely természetes úton, csapadék formájában visszakerül a tóba.
Az Euronews cikke röviden így foglalja össze a kialakult helyzetet:
„A súlyos helyzet az elhúzódó aszály, a csapadékhiány és az évtizedek óta tartó vízgazdálkodási hibák miatt alakult ki.”
A turizmus és az élővilág is veszélybe került
Az alacsony vízállás már most érezhető következményekkel jár a térség gazdaságára. A vízi turizmusból élő vállalkozások forgalma visszaesett, egyes szolgáltatók pedig kénytelenek voltak korlátozni vagy teljesen felfüggeszteni tevékenységüket. Több hajótulajdonos más tavakra helyezte át eszközeit, mivel a sekély víz egyre nehezebbé teszi a közlekedést.
Még súlyosabbak lehetnek a természetvédelmi következmények. A nádasok visszahúzódása, a madarak fészkelőhelyeinek eltűnése, valamint a halállomány élőterének zsugorodása egyaránt arra figyelmeztet, hogy a tó ökológiai egyensúlya veszélybe került. A sekély víz gyorsabban felmelegszik, ami kedvez az algásodásnak és ronthatja a víz minőségét is.
Van még esély a megmentésére?
A múltban már előfordult, hogy külső vízforrások bevonásával próbálták stabilizálni a tó vízszintjét. Szakértők szerint azonban a jelenlegi kihívásokra önmagában a vízpótlás nem jelent végleges megoldást. Hosszú távú stratégiára, a természetes vízmegtartó képesség helyreállítására és a változó éghajlati viszonyokhoz igazodó vízgazdálkodásra lehet szükség.
A Velencei-tó sorsa így nemcsak egy népszerű üdülőterület jövőjéről szól, hanem arról is, miként tud Magyarország alkalmazkodni a klímaváltozás egyre látványosabb következményeihez.
(Forrás: Euronews, Képek: Euronews, Origo,Startlap)
Sajnos vannak vizek, ahol már végzetes károkat okozott az aszály
A szolnoki egykori cukorgyár ülepítőtavai hosszú időn át fontos vizes élőhelyként szolgáltak, nemcsak ipari funkciójuk miatt, hanem gazdag élőviláguk révén is.
Az elmúlt években azonban drámai változás következett be: a víz szinte teljesen eltűnt, és ezzel együtt a terület ökológiai jelentősége is erősen megcsappant. A folyamat hátterében ipari, környezeti és éghajlati tényezők egyaránt szerepet játszanak.
A vízutánpótlás megszűnése és következményei
A tavak sorsa szorosan összefüggött a cukorgyár működésével. Miután a gyár bezárt, megszűnt a Tiszából történő vízkivétel, így az ülepítőtavak rendszeres feltöltése is elmaradt. Korábban még a folyó áradásai pótolták a vizet, de az utóbbi években – részben a klímaváltozás miatt – ezek egyre ritkábbá váltak.
Ennek következtében a medrek fokozatosan kiszáradtak: egyes részeken már alig maradt víz, máshol teljesen eltűnt. A helyzet odáig fajult, hogy a csökkenő vízszint miatt halmentési beavatkozásokra is szükség volt. A korábban vízzel borított terület ma már nagyrészt száraz, ami alapjaiban változtatta meg az élőhely jellegét.
Eltűnő élővilág és egy hanyatló ökoszisztéma
A víz visszahúzódásával párhuzamosan a gazdag madárvilág is eltűnőben van. A terület egykor számos vándorló és költő madárfaj számára jelentett fontos élőhelyet: gémek, kócsagok, kacsák és más vízimadarak rendszeresen megfordultak itt.
Ma azonban egyre kevesebb állat található a környéken. A természetvédők tapasztalatai szerint a madármegfigyelések és gyűrűzések során is feltűnően kevesebb egyedet lehet látni. A korábban élettel teli vizes élőhely így fokozatosan elveszíti biodiverzitását, és a jelenlegi kilátások szerint a folyamat tovább folytatódhat.
(Forrás: Szoljon.hu)
Van remény? Két éve kiszáradt tórendszer kezdett el feltöltődni az Alföldön! A Kakasszéki tavak új erőre kaptak.
Az Alföld egyik ikonikus, ám az elmúlt évek aszályai miatt súlyos helyzetbe került tórendszere most újra életjeleket mutat. A 2024-ben teljesen kiszáradt Kakasszéki tavaknál a 2026 eleji csapadék hatására ismét megjelent a víz a mederben ,ami sokak számára a reményt jelenti.
Előzmények: a 2024-es kiszáradás története
A Kakasszéki-tórendszer, amely Orosháza térségében található, évek óta küzd a csapadékhiánnyal és az egyre szélsőségesebb időjárási viszonyokkal.
A 2022–2024 közötti időszakot az Alföldön tartós vízhiány, forró nyarak és minimális utánpótlás jellemezte, ami fokozatosan apasztotta a sekély vizű tavakat.
2024 nyarára a helyzet drámaivá vált: a mintegy 2,5–3 kilométer hosszú, körülbelül 30 hektáros kiterjedésű tórendszer teljesen kiszáradt.
A meder repedezetté vált, a korábban kedvelt horgászhelyek eltűntek, és az ökológiai egyensúly is súlyosan sérült. Mesterséges vízpótlás hiányában a tó nem tudott ellenállni a rendkívüli hőségnek és a csapadékszegény időszaknak.
Most új erőre kapott a tórendszer
„Elkezdett feltöltődni a Kakasszéki tórendszer! A kb. 2,5-3 km hosszú és mintegy 30 hektár kiterjedésű tórendszer 2024 nyarán teljesen kiszáradt. A horgászati joggal is rendelkező tórendszer a tavalyi évben is teljesen lehangoló képet mutatott. Mesterséges vízpótlás híján a forró és száraz nyár hatására a tórendszer medre továbbra is kiszáradt állapotot mutatott. 2026 januárjában azonban Orosháza térségében közel 47 mm csapadék hullott vegyesen eső és hó formájában.
Ennek hatására a meder ismét elkezdett feltöltődni, és most újra megjelent a víz a tóban.
A jelenlegi vízszint nagy valószínűséggel természetes csapadékból származik, nem mesterséges vízpótlás eredménye. Hosszabb távon a tó fennmaradása továbbra is nagymértékben a csapadék mennyiségétől függ.” – írta a Dél-Alföld Meteorológia Facebookja
A mostani feltöltődés biztató jel, ugyanakkor szakértők szerint tartós javulást csak a kiegyensúlyozottabb, csapadékosabb évek hozhatnak. A Kakasszéki-tórendszer sorsa továbbra is szorosan összefügg az Alföld vízháztartásának alakulásával és az éghajlati szélsőségek jövőbeni mértékével.
Bízzunk a legjobb eshetőségekben!