Ismét egy álom vált valóra: 3 kecses tokhalat is bölcsőbe fektethetett Katalin első éjszakai horgászata során!
Korábbi cikkünkben már írtunk Hornyákné Bodnár-Imri Katalinról, aki néhány hónapa horgászatot követően fogta meg “bakancslistás halát” egy termetes csuka személyében. Most pedig újra nagyot álmodott Katalin, és a tokhalak vadászatát vette a fejébe! Első éjszakai horgászatáról pedig egy rendkívül élvezetes beszámolót osztott meg velünk, természetesen tokhalakkal “fűszerezve”.
“A kánikulára való tekintettel, amit árnyékban is nehezen lehet tűrni, gondoltuk pont ideje lenne az éjszakai horgászatnak, hiszen napközben elviselhetetlen a hőség, még árnyékban is. Így megkérdeztem az ismerősünket, Józsefet, akit korábbi horgász beszámolómból már ismerhettek, nem lenne-e kedve csatlakozni, örömmel fogadták.
Mi nem igazán voltunk még egész éjszaka horgászni, nem tudtam hogy fogom viselni hogy nincs alvás, de ahhoz képest elég jól elvoltunk, főleg hogy meglepő módon a szúnyogok sem gyötörtek minket.
3-3 botra válthattunk jegyet, így nagyobb esélyt adva a halakra.
Fél 8 körül kezdtük meg a horgászatot a Borbála horgásztavon, 8 után jött is nekem egy pontyocska.
Kedves ismerősünk naplemente előtt 2 tokhalat is sikerrel terelt a szákba, így az öröme hatalmas volt.
Sötétedés után viszont megcsendesedtek a kapások, 1-2 ponty azért ritkán beúszott, pár törpével vegyesen, melyet a helyi vörös cicuska szívesen fogadott.
Csendes, csillagfényes este volt, kellemesen langyos levegővel, hajnalhoz közeledve viszont már jól esett a hosszú nadrág és pulóver, majd később a pokrócba burkolózni és úgy nézni a csillagokat, hiszen ilyenkor Augusztusban még el lehet csípni pár szebb Perseidát, melyek egy szempillantás alatt suhantak át ritkán felettünk. Az ég alja fel-felvillant körben egész éjszaka, jelezve hogy pár órán belül zivatar várható, de mégis beleveszve az éjszakai csendbe. Lassan elcsendesedett minden. A macska is mögöttünk a fűben durmolt jóllakottan már, csak az éjszakai tó madarainak és állatainak hangja törte meg ritkán a csendet.
3 tokot is adott a hajnal!
Bíztam benne hogy ha pirkadni kezd, megindulnak újra jobban a halak, főleg hogy néha rá is etettem büdöskukoricával. Ha megvirrad, még van több mint egy óránk arra hogy fogjunk pár halat, 7-ig tarthatott a horgászat, de akkorra már szerettünk volna elindulni.
Majd hajnali 5 előtt megtörte a csendet egy bátortalan kapás, óvatosan, de egyre biztosabban kezdett el a spicc jelezni, szememmel figyelve a kapásjelző fényét, fülelve is, mikor csörren a csengő, szólal meg az orsó. Majd berántottam neki, a fejrázásokból és lefelé húzó mozdulataiból
sejtetni lehet hogy nem ponty, hanem inkább tok.
A lámpák fényénél megvillant a kecsesen úszó teste, mely egyértelművé tette rögtön hogy biza ez egy tokhal. Elég hamar szákba került, de így is kifáradt kissé, így a ládába került át, hol kis pihenés után mikor új erőre kapott, onnan kiemelve úszhatott is tovább.
Alig egy óra múlva újabb óvatos kapás jelezte hogy valószínűleg ismét tok kerülhetett horogra, úgy is volt. Gyönyörű hosszú teste lassan siklott a víz alatt, kis idő múlva pedig már ő is a pontybölcsőben feküdt. Teste meglepően meleg volt, akár a hajnali tó vize. Szintén pihentetőbe került, pár perc múlva pedig már a kezemből elrugaszkodva úszhatott is tovább.
6 óra után pár perccel ismét megmozdult a spicc, szintén tokhallal a horog végén.
Így lett 3 tokhalam egy éjszaka alatt reggelig.
Mellettük még 3 kisebb pontyot sikerült a bölcsőbe helyeznem apránként.
Meglepő volt számomra hogy addigra a fáradságom is alább hagyott, így írhatom hogy jól viseltem az első áthorgászott éjszakám. Bár mikor haza értünk, jól esett délig aludni.
Hornyákné Bodnár-Imri Katalin