Hatalmas magyar sportsiker született Macedóniában: a Magyar Pontyfogó Válogatott minden idők legjobb hazai világbajnoki eredményét elérve ezüstérmet szerzett a pontyfogó-világbajnokságon.
A 33 nemzet részvételével megrendezett megmérettetésen a magyar csapat mindhárom párosa kiválóan teljesített: a Gaál Tibor–Nagy Zoltán kettős a hatodik, a Balogh Tibor–Balogh Hunor páros a tizedik, míg a Kovács Zoltán–Nyerges Gergő duó a tizenegyedik helyen végzett.
A történelmi siker különösen nagy büszkeség Nyíregyháza számára is, hiszen a magyar színeket képviselő csapat szorosan kötődik a városhoz: a válogatott magját az SBS Xtra Carp Club tagjai alkotják. A fantasztikus eredmény mögött hosszú felkészülés, kitartás, tudatos taktika és kivételes csapatmunka állt.
De hogyan jutott el a magyar válogatott a kezdeti nehézségektől a világbajnoki dobogóig? Mikor vált igazán reálissá az érem megszerzése, és mit jelent a csapat számára ez a történelmi eredmény? Exkluzív interjúnkban Kovács Zoltán csapatvezető mesél a világbajnokság legfontosabb pillanatairól, a taktikai döntésekről, az összefogás erejéről és a következő nagy célról: az aranyérem megszerzéséről.
Exkluzív interjú Kovács Zoltánnal
1. Milyen érzésekkel érkeztetek haza a világbajnokságról? Ezüstérem, ráadásul történelmi eredmény – mikor tudatosult bennetek igazán, hogy ekkora sikert értetek el?
„Hatalmas örömmel és eufórikus állapotban érkeztünk haza, ugyanakkor hihetetlennek is tűnt,
hogy végre elérhettük álmaink eredményét. Különösen annak fényében érthető ez, hogy a
legutóbbi világbajnoki szereplésünkkor már a második helyről harcoltunk a világbajnoki
címért, de az utolsó pillanatban, rajtunk kívül álló okok miatt, lecsúsztunk a negyedik helyre.
Ezért most, bár sejtettük az eredményt, mindannyian nagyon visszafogottan, kimérten vártuk
a hivatalos végeredmény közzétételét. Délután három óra körül tették közzé a szervezet
oldalán a hivatalos eredményt, amely szerint Magyarország ezüstérmes lett!
Na, ott engedtük szabadjára az érzéseinket és a kitörő örömünket.
Kettős öröm volt bennünk, hiszen azon túl, hogy előkelő ezüstérmet sikerült szereznünk
Magyarországnak, amely sportágunk történetének eddigi legjobb magyar eredménye, ráadásul
nekünk sikerült ezt elsőként elérni.
Még mindig ennek a hatása alatt vagyunk, és próbáljuk feldolgozni!”
2. Ha visszatekintesz a versenyre, hogyan alakult a világbajnokság a magyar csapat szempontjából? Volt olyan pont, amikor már éreztétek, hogy komoly esélyetek lehet a dobogóra?
„A verseny a lehető legrosszabbul indult számunkra. Már a sorsolás után szinte mindenki
összeomlott, amikor szembesültünk azzal, milyen horgászhelyeken kell megmérettetnünk
magunkat. Az utána készült csapatfotón mindent elárultak az arcaink.
Ennek az volt az oka, hogy a világbajnokság előtt rendezett megnyitó verseny tapasztalatai
alapján több horgászállásról már tudtuk: halfogás szempontjából annyira hátrányosak, hogy
szinte esélytelen onnan kimagasló eredményt elérni. Mindezt az is tetézte, hogy a
legesélyesebb ukrán csapat kiemelkedően jó helyeket sorsolt, így látszólag az ő helyezésük
szinte eldőlni látszott.
Egy kicsit talán akkor emeltük feljebb a lógó orrunkat, amikor lejutottunk a kisorsolt
horgászállásainkhoz, és rájöttünk, hogy a kijelölések nem azonosak az előző verseny
kijelöléseivel. Kiderült, hogy a rossznak gondolt helyek ezúttal inkább közepes helyeknek
számítottak.
Ezután azonban újabb mélyrepülés következett. Az első 24 órában nem jutottunk el
halfogásig, miközben rajtunk kívül szinte minden nemzetnek volt legalább egy csapata, amely
már fogott halat. Így a 33 nemzetből a 29. helyen álltunk.
Na, itt jött a hullámvasút alja, ahol döntenünk kellett: kitartunk a szerintünk nyerő stratégia
mellett, vagy változtatunk?
Mivel a megnyitó versenyen is csak 25 óra után volt először kapásunk, arra a döntésre
jutottunk, hogy még néhány óráig kitartunk, egészen az esti etetésig. Ha addig nem történik
változás, kigondolom, hogy a rendelkezésünkre álló csaliarzenálból milyen, a jelenlegitől
eltérő etetési stratégiával tudnánk menteni a menthetőt. Ezzel mindenki egyetértett.
Erre egy órával később jött a változás.
Az egyik csapatunk fogott egy halat, majd a másik is, végül mi is, de sajnos a mi halunk
elment a part közelében. Ez azért volt tragikus, mert a másik két csapat fogásával a 9. helyre
ugrottunk, de ha mi is megfogjuk a halunkat, akkor néhány óra leforgása alatt a második
helyen landoltunk volna.
Ennek a halvesztésnek a terhe alatt tovább horgásztunk, és éjszaka nekünk is megjött az
áttörés, miközben a másik két csapatunk tovább fogdosta a halakat.
Reggelre sikerült három pontyot fognunk, ennek köszönhetően pedig a leghaltalanabbnak
számító szektorunkban a második helyre repültünk.
A reggeli mérlegelésnél a mérlegelők csodájára jártak annak, hogyan tudtunk három halat
fogni ott, ahol ez másnak nem sikerült.
– Milyen csodagolyótok van nektek? – kérdezték tágra nyílt szemekkel.
Ezzel a mérlegeléssel 18 óra alatt az összetettben felkerültünk a dobogó második fokára.
Na, itt éreztük először azt, hogy reális esélyünk lehet életünk legjobb eredményére. Ekkor már
lekerült rólunk a megszégyenülés lehetőségének terhe, és csak annak a súlya maradt, hogy ezt
a rendkívüli eredményt meg tudjuk-e tartani.
Itt kezdtük sejteni, hogy meglehet a hőn áhított dobogós eredmény.”
3. Egy ilyen hosszú és kiélezett versenyen kulcsfontosságú a taktika. Mennyire jött be az a stratégia, amellyel nekivágtatok a vb-nek, és mennyit kellett menet közben változtatni rajta?
Mint írtam, 24 óra után döntést kellett hoznunk, és ahogy a szövetségi kapitányunk mondta:
– Egy életünk, egy halálunk: kitartunk, vagy változtatunk, és mentjük a menthetőt, hogy
csökkentsük a felsülés mértékét.
Ennyi idő után, ha valaki stratégiát vált, dobogós helyezést már nemigen tud elérni. Ez inkább
arra jó, hogy a mezőny első harmadának alsó részébe bekerülhessen.
Mi azonban kitartottunk a korábban már bizonyított stratégia mellett, és bejött.
Annyit elárulok, hogy olyan csalikat használunk, amelyek nem erősen aromázottak, így
tovább lehet a halakat az etetésen tartani, mert nem telnek el velük. A hátrányuk ugyanakkor
az, hogy lassabban indulnak be rájuk a kapások.
Végül a stratégiánk minket igazolt.
Beismerem, tudtuk, hogy a C2 Competition csalik mindig bizonyítanak, különösen akkor,
amikor nagy nyomás nehezedik a halakra, de itt azért mindannyiunknak megremegett a lába.
Végül azonban az erre a vízre kidolgozott stratégia és a jól bevált C2-es csali minket igazolt.
4. A három magyar páros közül végül mindhárom a legjobb tizenegyben végzett: a Gaál Tibor–Nagy Zoltán páros hatodik, a Balogh Tibor–Balogh Hunor tizedik, a Kovács Zoltán–Nyerges Gergő páros pedig tizenegyedik lett. Kapitányként hogyan értékeled a párosok teljesítményét, és mennyire volt fontos a csapaton belüli együttműködés?
Minden csapattagunk teljesítményével maximálisan elégedett vagyok. Szerintem mindenki
kihozta a maximumot a lehetőségeiből az adott helyzetben.
Különösen azért vagyunk boldogok, mert mindhárom csapatunk a saját szektorában,
közepesnek számító helyről második helyezést ért el. Nagyon egyenletes teljesítményt
produkáltunk.
Ennek is köszönhettük az ezüstérmet, hiszen ezen a versenyen elsősorban az adott nemzet
három induló csapatának összesített eredménye számít. Csak ezután következik az egyéni
értékelés.
Tehát nem az a lényeg, hogy egy csapat valahogyan kiemelkedő eredményt érjen el, hanem
az, hogy a saját szektorában, vagyis a közvetlen környezetéhez képest minél jobb helyezést
szerezzen.
Mivel mindannyian közepes helyről a második legjobb eredményt értük el, szinte mindenki
azonosan jól teljesített a saját környezetéhez képest.
Érdekességként említem, hogy az első helyezett 4 pontot szerzett, mi 6 pontot, a harmadik
helyezett pedig 12 pontot. Ezzel a 6 ponttal a versenyek túlnyomó többségében aranyérmet
lehetett volna szerezni.
Szerintem a teljes együttműködés nélkül még a világbajnokságra sem tudtunk volna kijutni.
Ha nincs teljes bizalom, és nem osztjuk meg egymással az információkat, akkor nincs is
értelme csapatként indulnunk.
Mindenkinél ugyanazok a csalik voltak, és mindenki közel azonos etetést alkalmazott.
Legfeljebb a csali használatában voltak különbségek. A másik két csapatunk például Double
Trickkel – amelynek 20 milliméter átmérőjű külső rétege oldódik, miközben a belső, 16
milliméteres mag kemény marad – fogta a legtöbb halat, míg nálunk a 14 milliméteres főzött
csali volt a nyerő.
Amint valaki halat fogott, azonnal küldte a csoportba, hogy mivel sikerült.
Meggyőződésem, hogy ilyen bizalmi együttműködés nélkül nem lehet ilyen eredményt elérni.
5. Ez minden idők legjobb magyar pontyfogó-világbajnoki eredménye. Mit jelent ez számotokra, és egy ilyen siker után mi lehet a következő cél?
Mit jelent ez számunkra?
Ahogy az egyik horgásztársam fogalmazott, halkan odasúgva:
– Zoli, nekem ez az eredmény minden pénzt megért!
Szerintem mindannyian így érzünk.
Persze ebbe bele kell érteni az erkölcsi és időbeli áldozatokat is, illetve azokat az időszakokat,
amikor a családtagjaink nélkülöztek bennünket, és ezzel támogattak minket.
Hála nekik ezért!
Összefoglalva: a többiek számára ez a horgászpályafutásuk csúcsát jelenti, nekem pedig
emellett a szakmai pályafutásom eddigi csúcsát is.
Hogy mi lehet a következő cél, az adja magát.
Ettől már csak eggyel van feljebb: az aranyérem.
Eddig azt gondoltuk, hogy ez talán elérhetetlen. Most azonban, hogy az ukránok
karnyújtásnyira kerültek, és azt is figyelembe vesszük, hogy ezzel az eredménnyel a
világbajnokságok túlnyomó többségét meg lehetett volna nyerni, leomlottak bennünk azok a
falak, amelyek korábban ennek az eredménynek gátat szabtak.
Jövőre ismét lehetőséget kaptunk arra, hogy mi képviseljük Magyarországot a
világbajnokságon, amelyet Dél-Afrikában rendeznek meg.
Oda már azzal a hittel tudunk elindulni, hogy reális esélyünk lehet akár az aranyérem
megszerzésére is, függetlenül attól, végül mi lesz a tényleges eredmény.
Eddig ilyen hozzáállás nem adatott meg nekünk.
6. Mit üzensz az ifjú magyar horgászoknak, mivel motiválnád az utánpótlást?
Arra bátorítanám őket, hogy igenis merjenek nagyot álmodni, és tartsanak ki az álmaik
mellett. Ugyanakkor ne tévesszék szem elől azt sem, hogy az álmokat nem lehet egyik
pillanatról a másikra megvalósítani.
Hosszú, kitartó munkára, sok áldozatra és lemondásra van szükség ahhoz, hogy a kitűzött
célok megvalósulhassanak.
Végül egy bibliai idézettel zárnám soraimat, amelyet az odavezető úton érdemes szem előtt
tartani:
2Tim 2,5: „Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen
küzd.”
Csak akkor van értelme küzdeni álmaink eredményéért, ha azt szabályszerűen tesszük.
Máskülönben az elért eredménynek sem lesz valódi értéke.
Gratulálunk!
(Forrás: Kovács Zoltán)