Finomszerelékkel fogott hatalmas pontyot a lehűlő vízben Ambrus Tomi
Ambrus Tamás emlékezetes rapid pecán vett részt a napokban kedvenc holtágján, melyről az alábbi beszámolót osztotta meg magazinunkkal:
“December 6-án újra ellátogattam arra a holtágra, amelyhez annyi emlék és élmény köt – egy olyan vízpartra, ahol mindig megnyugszom, és ahol minden alkalommal titkon remélem, hogy történik valami különleges. Most is csupán egy rövid, partközeli rapid method pecára készültem. Nem vittem magammal semmilyen extra etetőanyagot, mindössze annyit, amit a kosárba szántam, és a csalitüskére való apró falatokat. A reggeli hidegben, fagyos ujjakkal állítottam össze a szerelékemet, és hamar megérkeztek az első jelentkezők. Bár több kapásom is volt, csak kisebb halak érkeztek, ráadásul a gyenge táplálkozási kedv miatt néhány halvesztést is el kellett könyvelnem.
Ekkor úgy döntöttem, hogy érdemes megpróbálni a túlpart közelében is. Összeraktam a távdobó botomat, és ugyanazzal a technikával megdobtam a távolabbi részt. Onnan is sikerült néhány halat fognom, de egyik sem haladta meg az egy kilót. Már épp beletörődtem abba, hogy ezen a napon nem történik semmi rendkívüli, amikor 11:02-kor a picker botomon egy határozott, erőteljes húzós kapás rántotta vissza a figyelmemet.
Komoly ellenfél akadt horogra
Ahogy felvettem a kontaktot, azonnal éreztem: ez más. A hal egyből legalább tizenöt méter zsinórt húzott le, és már az első másodpercekben nyilvánvalóvá vált, hogy most egy igazán komoly ellenféllel kerültem szembe. A fárasztás hosszú és feszült percei alatt végig attól tartottam, hogy a mindössze 10-es horog, a könnyű, lágy szerelék és a kisméretű pop up csali miatt elveszítem ezt a halat. Az erő, ami a zsinóron érződött, félelmetes és lenyűgöző volt egyszerre.
Amikor végre partközelbe tereltem, és először megpillantottam a hatalmas fejét, szó szerint elakadt a lélegzetem. Soha nem láttam még ezen a holtágon ilyen tekintélyes példányt, és abban a pillanatban tudtam: ez az a találkozás, amelyre minden horgász vágyik. A szívem hevesen vert, miközben megpróbáltam nyugodt maradni, és minden mozdulatra odafigyelni. Végül – nagyjából 35 percnyi küzdelem után – sikerült megszákolnunk a halat. A körülöttem lévők is látták, milyen rendkívüli zsákmány érkezett, és hamar kisebb tömeg gyűlt körém.
Majd’ 12 kiklós volt
Sebfertőtlenítés után jött a mérlegelés: a mérleg 12.590 grammot mutatott, amiből levonva a mérlegelőzsák súlyát, a hal tiszta tömege 11.640 gramm lett. Egy olyan pillanat volt ez, amelyet szinte lehetetlen szavakkal visszaadni – a fáradtság, az izgalom és a büszkeség egyszerre tört rám. A fotók elkészítése után természetesen visszaengedtem ezt a gyönyörű, méltóságteljes halat a fagyos vízbe, hogy folytathassa útját.
Ez a nap emlékeztetett arra, milyen varázslatos pillanatokat tartogat a természet azoknak, akik türelmesek és alázattal ülnek le a víz partjára. Nem mindig a felszerelés nagysága vagy a módszerek tökéletessége hozza meg a legszebb élményeket — néha éppen a szerénység, a csend és az egyszerűség vezet a legnagyobb csodákhoz. A mai fogás nem csupán egy hal volt számomra, hanem egy olyan élmény, amely újra megerősítette bennem, miért szeretem ennyire ezt a sportot, és miért térek vissza újra és újra erre a vízpartra.
Most, hogy minden pillanatot felidéztem magamban, még mindig érzem a tenyeremben a feszültséget, a szívemben pedig azt a furcsa, jóleső remegést, amit csak egy igazán különleges küzdelem tud kiváltani.
U.I.: Mivel korábban már tudtam róla, hogy ezen a holtágon a 10 kg feletti pontyok fogását be lehet küldeni a HECSMSZ rendszerébe, a fogás után természetesen azonnal megnéztem az oldalukat. Régóta figyelem ezt a kezdeményezést, hiszen év végén a beküldők között éves területi jegyet és ajándékcsomagot sorsolnak ki, ami minden horgász számára külön öröm és elismerés. Amikor összevetettem az eredményemet a rekordlistával, hatalmas büszkeséggel töltött el, hogy ez a hal jelenleg abszolút első helyen áll ezen a vízen. Ez a tudat még inkább feldobta a napomat, és bízom benne, hogy jövőre talán rám mosolyog a szerencse, és én vehetem át a megérdemelt jutalmat.”
(Forrás: Ambrus Tamás)