Gyönyörű balatoni süllőkirálynőt fogott a „pergető kalandor”
Gelencsér Csaba egy legendás süllővel találkozott a napokban, melyről egy rendkívül élvezetes beszámolót osztott meg Pergető Kalandok közösségi oldalán.
„TEKINTÉLYT PARANCSOLÓ BALATONI KIRÁLYNŐ — Soha nem volt ilyen szezonkezdésem
A tilalom feloldását követően sokan vízre szálltak már éjfélkor, mi a megfontolt, későbbi kezdést választottuk, így a nap már jócskán fent járt, mikor a csónak vízre került.
A reggel ígéretesen indult: kis változtatással sikerült kulcsfontosságú pillanatokat kialakítani és sorra fogtuk a másfeles süllőket (lásd tegnapi poszt). Aztán a nap már szinte könyörtelenül égetett, a szél pedig alig-alig borzolta a délelőtt még vadul hullámzó Balaton szelídre váltó felszínét.
Aztán… hosszú csend következett. Csak róttuk a kilométereket édesapámmal a csónakban, a csalikat cserélgetve, a legapróbb jelekbe kapaszkodva. Ez a pergetőhorgászat legtisztább formája — küzdelem, hit és a természet kiismerhetetlensége.
Feladni? Szó sem lehetett róla.
Épp kezdett úrrá lenni rajtam a kimerültség, amikor valami… valami mást pillantottam meg. Egy furcsa, azonosíthatatlan jel a szonáron. Megmozdult vagy csak káprázik a szemem? A tapasztalatom azt súgta: nem volt véletlen az észlelés. Egy ösztönös mozdulattal fordítottam a csónakot úgy, hogy tökéletes szögből dobhassak.
A kapocsba a jól bevált Savage Gear Fat T-tail Minnow 10.5 cm „green pearl yellow” került. Ez a csali már számtalan alkalommal bizonyított: univerzális mérete miatt ugyanúgy kedvelik a másfelesek, mint a kapitális példányok.
Brutális rávágással érkezett
Ahogy a csali életre kelt a víz alatt… brutális ütés érkezett. Nem csak koppintás, hanem valami atombombaszerű robbanás futott végig a kezemen és a gerincemen is. Határozottan reagáltam a víz felől érkező ingerre.
Azonnal tudtam: ez nem átlagos balatoni süllő. Ez valami elementáris.
A kezemben a „nagysüllős” SG6 Revenge 15-45g dobósúlyú bot volt, de még ez is teljes ívben hajolt a hal ereje alatt. Eposzi csata zajlott: a természet nyers ereje és a horgász türelme feszültek egymásnak. A féket szorosra állítottam, de az óriás újra és újra „lekért” néhány métert. Pontosan tudta, mit csinál és hogyan borzolja a kedélyeket. Ezért van feszesre állítva a fék.
Egy pillanatra felvillant előttem. A víz opálos színe ezüstbe borult, és megcsillant a vaskos test.
Halkan, szinte önkéntelenül suttogtam:
– Ez tíz pluszos…
Édesapám már a csónak szélén állt, merítővel a kezében. A pillanatok óráknak tűntek. A horog kicsi volt, a fárasztás minden másodperce a tű fokán táncolt. A hal még egyszer megpróbált kitörni, de végül… megmerítettük.
Közel 10 kilós volt a királynő
Egymásra néztünk és alig hittük el, amit láttunk. Egy valódi királynő. 93 cm hosszú és 9.2 kg súlyú süllő, egyike életem legnagyobbjainak. A Balaton ismét megmutatta, hogy a legszebb kincseit csak a legkitartóbbaknak adja.
Ez a hal örökre TOP 5-ös marad számomra. Erről álmodik minden pergető. A feszültség, a katartikus pillanat, amikor a víz, a hal és az ember eggyé válik. Percekig csak ültem és néztem… eufória lett úrrá rajtam.
A Balaton nem ok nélkül a magyar pergetők ékköve! Minden nap új meséket ír. Azoknak, akik hajlandók megírni őket.
A víz tisztelete. A pillanat megbecsülése. A pergetés örök szenvedélye.
Ne felejtsétek: Aki nem dobja, az nem fogja! Kalandra fel! (Nem minden nap adódik esély egy ilyen élményre. A májusi helyek már szinte beteltek! Ha nem akarsz lemaradni, keress fel most! A nagy pillanatok a bátraké.)”
(Forrás: Pergető Kalandok)