Felejthetetlen élmény volt megküzdeni a közel két és fél méteres tiszai matuzsálem harcsával!
Májér Péter egy igazi óriással találkozott a napokban, és hatalmas küzdelemben legyőzte a matuzsálem bajuszost. A küzdelemről így emlékezett vissza a horgász – osztotta meg közösségi oldalán a MADCAT Magyarország.
“A Tisza arca ma más volt…
Már az első kapásnál éreztem, hogy nem egy átlagos nap lesz. Kemény küzdelem után végül én jöttem ki győztesen –
a kezeim között egy 240 cm-es matuzsálem feküdt.
Pár fotó, majd visszaúszott, méltósággal, ahogy egy igazi öreg harcsához illik.
És nem ért véget itt a történet. A Tisza még adott három gyönyörű példányt: 170, 175 és 190 cm-es harcsák.
Ez a nap örökre megmarad – a folyó néha tényleg megmutatja a legkülönlegesebb arcát.
A felszerelés:
Bot :Madcat Withe clonk teser 180m
Orsó : Dominion 5500
Csali: Madcat A-Static Állítható 150g”
Az európai harcsa
Az európai harcsa (Silurus glanis), a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe és a harcsafélék (Siluridae) családjába tartozó faj – jellemzi a Wikipedia.
Európa édesvizeinek (a viza után) második legnagyobbra növő hala,
a magyarországi halfauna „óriása”, hiszen két métert és a száz kilogrammot is meghaladhatják egyes példányai.
Európa közép és keleti területén szinte mindenütt megtalálható, Magyarországon folyó és állóvizekben is egyaránt gyakori. Ázsiában Anatóliában és az Aral-tó vízrendszerében őshonos, a faj keleti elterjedési területe eléri Kínát. Telepítéseinek köszönhetően Nyugat-Európában, a Brit-szigeten és a Bajkál-tó vízrendszerében is megtalálható. Gazdasági szempontból jelentős és értékes hal, de Nyugat-Európában inváziós fajnak számít, mert veszélyt jelent az őshonos halfajokra.
Tógazdaságokban is nevelnek, de a kifogott és értékesített európai harcsa jelentős részét a természetes vizek adják. Magyarországon a halászata és a horgászata is azért népszerű, mert jelentős zsákmányt ígér nagyra nőtt példányainak köszönhetően. Húsa rendkívül ízletes, zsírban gazdag és szálkamentes, ezért a magyar konyha által készített halételek egyik fő alapanyaga.
Az európai harcsának, egyszerűbb formában harcsának vagy leső harcsának több triviális neve is ismert. Említik még az alábbi változatokat: folyami harcsa, pozsárharcsa, pumaharcsa, sárgaharcsa, tőkésharcsa (tőkék, víz alatti tuskók körül fordul elő, alapszíne világos, de sötéttel márványozott), kövesharcsa vagy köviharcsa (kövezéseken gyakori, fekete színű), sebes harcsa (karcsú testű és fekete színű), szürkeharcsa,szürke harcsa vagy szőke harcsa (világos színű), parasztfaló, kupri, kupak, kuppancs (utóbbi három név a halászok körében az 1–5 kg közötti kisebb példányokat jelöli, nagyobbakra nem mondják) és az egész kicsi példánya a harcsapundra. Egyik élőhelyéről a dunai harcsa nevet kapta, a szaknyelvben pedig korábban közönséges harcsaként is ismert volt.
Előfordulása
Előfordulása Franciaországtól egészen Afganisztánig terjed. Közép- és Kelet-Európában és Ázsia egyes részein (Anatólia északi része, Aral-tó) őshonos. Telepítéseinek köszönhetően Európa nyugati részén így például Angliában és a Bajkál-tó vízrendszerében is megtalálható. Előfordulási területén a folyó és álló vizekben a hegyi patakokon és folyókon kívül majdnem minden domb- és síkvidéki folyóban, azok mellék- és holtágaiban, tavakban, még a brakkvizes tengeröblökben is megtalálható.
(Forrás: MADCAT Magyarország)