A nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo) az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb figyelmet kapott a hazai vizek halállományára gyakorolt hatása miatt. Kiváló alkalmazkodóképessége és jelentős táplálékigénye révén meghatározó szereplője lett a Tisza és mellékfolyói ökológiai rendszerének.
Egyetlen példány naponta akár fél kilogramm halat is elfogyaszthat, ami állományszinten komoly terhelést jelent a természetes vizek halfaunájára.
A Felső-Tiszán végzett vizsgálatok célja annak feltárása volt, hogy pontosan milyen halfajok alkotják a nagy kárókatona táplálékát, és ez milyen következményekkel jár a helyi ökoszisztémára nézve. A kutatás különösen fontos, hiszen gyakran felmerül az a feltételezés, hogy a kárókatona hozzájárulhat az inváziós halfajok visszaszorításához.
A részletes gyomortartalom-elemzések azonban ennél jóval árnyaltabb képet rajzolnak,
és rávilágítanak arra, hogy a faj táplálkozási szokásai milyen összetett hatásokat gyakorolnak a halállomány szerkezetére.
A sodráskedvelő halakat a nagy kárókatona is örömmel fogyasztja
„A legnagyobb tömegű gyomortartalom 656 g volt, a legnagyobb tömegű hal egy 600 g-os, 41 cm-es süllő, míg a leghosszabb, egy 45 cm-es 457 g-os harcsa volt. Akormo számára nem okoz tehát problémát a testhossza felénél nagyobb halak elnyelése sem. Megállapítható továbbá, hogy a testalakulás szempontjából hengeres, illetve megnyúlt testűnek tekinthető (sodráskedvelő és könnyen elnyelhető) halfajok aránya 82% volt.” – írja a Ma-Hal cikkében
Inváziós halfajokból csekély, míg védettekből jelentősebb számmal kerülnek terítékre
„Meglepően magas volt a védett halak aránya, mind a fajszám (36%) mind a darabszám (26,5%) százalékos aránya tekintetében, és meglepően alacsony az inváziós halfajok aránya (lásd: táblázat és diagram). Sőt, az elfogyasztott halfajok tömegét tekintve a védett halak aránya az inváziós halfajok arányának a 7,5 szerese volt, míg az elfogyasztott darabszámot tekintve a 4,5-szerese. Tehát a kormorán vagy nem szívesen fogyasztja az inváziós kategóriába sorolt halfajokat, vagy ezek előfordulási aránya volt kisebb ebben a térségben. A keszegek – a becsült populációk méretét és a gyakoriságukat tekintve – szintén a vártnál jóval kisebb arányban kerültek kimutatásra.” – részletezték.
A nagy kárókatona szelektív táplálkozása veszélyes lehet a védett halfajokra
„A vizsgálatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a nagy kárókatona a szelektív táplálkozásával súlyos károkat képes okozni a védett halak populációiban, és az inváziós halfajok elleni biológiai védekezésre sem használható fel, ugyanis nem szívesen fogyasztja azokat.
Kijelenthető tehát, hogy tévesek azok az állítások, amelyek szerint a nagy kárókatona az inváziós halak fogyasztásával jelentős ökológiai hasznot hajt.
Ugyanezen okok miatt az is kijelenthető, hogy a gyomortartalom-vizsgálatok alapján a halfauna fajösszetételének megállapítására nem vonhatóak le érdemi következtetések.
Sajnos a védekezés szempontjából kevés eszköz adott, ami valójában hatékony és működőképes lenne a károkozás mérséklése érdekében. Az egyik kényszerszülte lehetőség a haltelepítések vonatkozásában a megfelelő állományszerkezet megválasztása, azaz olyan méretű halak telepítése, amelyekre már nem jelent potenciális veszélyt a madár. Az 500 g körüli vagy afölötti mérettartomány beszerzése azonban rendkívül gazdaságtalan. A riasztás a természetes vizeken igazából nem megoldás, egyenlő a probléma elodázásával, ezzel a témával egyébként egy másik írásomban foglalkozom viszonylag kimerítően. A károkozás csökkentésének egyetlen hatékony módja tehát a nagykárókatona-állomány szabályozása.”
Az elfogyasztott halfajok kategóriák szerinti össztömegének a százalékos aránya
Az elfogyasztott halfajok kategóriák szerinti darabszámának a százalékos aránya
Az elfogyasztott táplálékhalak kategóriákba sorolt fajok szerinti százalékos aránya
A vizsgált nagy kárókatonák gyomrából azonosított halak
| Halfaj | mennyiség | db | tömeg | tömeg |
| db | % | g | % | |
| Egyéb halak | ||||
| vörösszárnyú keszeg | 1 | 0,8 | 25 | 0,3 |
| bodorka | 1 | 0,8 | 154 | 2 |
| domolykó | 5 | 4 | 63 | 0,8 |
| dévérkeszeg | 4 | 3,2 | 52 | 0,7 |
| jászkeszeg | 5 | 4 | 814 | 10,4 |
| laposkeszeg | 7 | 5,6 | 213 | 2,7 |
| karikakeszeg | 1 | 0,8 | 27 | 0,3 |
| szilvaorrú keszeg | 1 | 0,8 | 157 | 2 |
| keszeg | 10 | 8 | 190 | 2,4 |
| keszegivadék | 2 | 1,6 | 20 | 0,3 |
| paduc | 9 | 7,2 | 1562 | 19,9 |
| küsz | 13 | 10,4 | 42 | 0,5 |
| balin | 4 | 3,2 | 60 | 0,8 |
| ivadék | 7 | 5,6 | 14 | 0,2 |
| 11 faj, összesen: | 70 | 56 | 3393 | 43,2 |
| Haszonhalak | ||||
| süllő | 5 | 4 | 1327 | 16,9 |
| kősüllő | 2 | 1,6 | 449 | 5,7 |
| csuka | 3 | 2,4 | 376 | 4,8 |
| menyhal | 1 | 0,8 | 25 | 0,3 |
| harcsa | 6 | 4,8 | 1036 | 13,2 |
| 5 faj, összesen: | 17 | 13,6 | 3213 | 40,9 |
| Védett halak | ||||
| selymes durbincs | 1 | 0,8 | 88 | 1,1 |
| bucók (magyar, német) | 13 | 10,4 | 542 | 6,9 |
| küllők | 12 | 9,6 | 92 | 1,2 |
| sujtásos küsz | 1 | 0,8 | 9 | 0,1 |
| szivárványos ökle | 1 | 0,8 | 4 | 0,1 |
| kurta baing | 1 | 0,8 | 2 | 0 |
| kárpáti márna | 1 | 0,8 | 34 | 0,4 |
| leánykoncér | 1 | 0,8 | 378 | 4,8 |
| 11 faj, összesen: | 31 | 24,8 | 1149 | 14,6 |
| Inváziós halak | ||||
| ezüstkárász | ||||
| amurgéb | ||||
| törpeharcsa | ||||
| 3 faj, összesen: | 7 | 5,6 | 100 | 1,3 |
| 30 faj, mindösszesen: | 125 | 100 | 7855* | 100 |
*A vizsgálat során a jelzett mennyiségen túl 39 g azonosíthatatlan táplálék is előkerült.
(Forrás, képek : Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmai Szervezet)
A német DAFV szerint komoly kormoránveszély fenyegeti Európa halállományát! Egy januári cikkben felhívták a figyelmet arra, hogy a madarak nem ismerik a határokat, így összehangolt beavatkozások kellenek a „komoránmenedzsment” terén a kontinensen.
A Német Horgászszövetség (DAFV) szerint a kormorán állományának jelentős növekedése komoly nyomást gyakorol az édesvízi halállományokra, ezért összehangolt, országos és európai szintű beavatkozásra van szükség. A kérdés ma már nem az, hogy létezik-e a probléma, hanem az, hogy miként lehet felelősen kezelni.
Növekvő kormoránállomány, csökkenő halállomány
A DAFV álláspontja szerint a kormoránok populációja az elmúlt évtizedekben jelentősen megerősödött Németországban és Európa több térségében is.
Az enyhébb telek és a befagyó vizek hiánya lehetővé teszi, hogy a kormorán egész évben intenzíven táplálkozzon,
így folyamatos nyomást gyakoroljon a természetes halállományokra.
Egy kifejlett kormorán naponta akár 400–500 gramm halat is elfogyaszthat. Nagyobb állománynál ez már komoly ökológiai és gazdasági hatással járhat, különösen az őshonos, lassabban regenerálódó halfajok esetében. A DAFV szerint ez nem elszigetelt jelenség, hanem strukturális probléma, amely hosszú távon befolyásolhatja az édesvízi ökoszisztémák egyensúlyát.
Tudományos háttér és európai szintű megoldási javaslat
A kormorán a világ egyik legjobban kutatott halevő madara. A DAFV álláspontja szerint a tudományos vizsgálatok ma már egyértelműen igazolják, hogy nagy egyedsűrűség esetén a kormorán jelentős hatást gyakorolhat a halpopulációk szerkezetére és mennyiségére.
A szervezet hangsúlyozza: a természetvédelem nem korlátozódhat kizárólag a madárfaj védelmére, hanem az ökoszisztéma egészének egyensúlyát kell figyelembe vennie. Ennek része a halállomány megőrzése is. A DAFV ezért országos szintű állománykezelést és egy összehangolt, európai szintű szabályozási keretrendszert sürget.
Mivel a kormorán nem ismeri az országhatárokat, a megoldás sem lehet kizárólag nemzeti hatáskörű. A német szövetség szerint közös, tudományos alapú és adatvezérelt menedzsment szükséges ahhoz, hogy hosszú távon fenntartható maradjon az európai halgazdálkodás.
A vita középpontjában nem a kormorán létjogosultsága áll, hanem az ökológiai egyensúly kérdése.
A cél olyan megoldás megtalálása, amely egyszerre veszi figyelembe a természetvédelmi szempontokat és a halállomány hosszú távú fenntarthatóságát.
(Forrás: DAFV, Képek, borítókép: DAFV, Angling Times)