Kuttyogatva fogott ismét 2 méteres tiszai harcsát Györgyevics Tamás!
Györgyevics Tamás tapasztalt tiszai harcsás. Hatalmas ragadozókat fogott már, és az utóbbi időben, ha lehetősége engedi, a “kuttyogatás művészetét” űzi – szemmel láthatóan nagyon eredményesen. Nemrégiben sikerült ismét kijutnia a Tiszára, és egy irdatlan harcsát akasztott, melyet az embert próbáló küzdelem után visszaengedett az öreg folyóba.
Tamás – nagy örömünkre – részletesen meg is osztotta velünk a nem mindennapi kalandot. Olvassuk hát élvezettel alábbi beszámolóját a felejthetetlen küzdelemről:
Györgyevics Tamás vagyok, Tiszadadán élek és elég rég óta vagyok szerelmese a harcsázásnak, kutyogásnak. Így alkalom adtán ahogy a szabadidőm engedi a vizen vagyok, Ma délután indultam ki, még világosban. A nap aranyló fénye lassan csúszott le a fák mögé, a Tisza csendes volt, de érezni lehetett, hogy él a víz. Nem terveztem hosszú horgászatot – csak egy kis lazítást a nap végén, néhány órát a vízen, mielőtt sötét lesz. El is indultam a motor halkan duruzsolt, miközben csónakommal végigsuhantam a jól ismert szakaszon Tiszadadánál. A Humminbird Helix 10 MEGA 1 élőkép (valós idejű halradar, amely pontosan mutatja a halak mozgását) szépen rajzolta a medret, és már az elején láttam, hogy sok mozgás van a mélyben – több szép harcsa is ott kóborolt a megszokott helyeimen.
Volt pár kapás, de egyik sem volt határozott. A halak csak kóstolgattak, figyeltek, mintha nem lennének éhesek. Bevallom kicsit rá is untam… Ahogy besötétedett, már épp indultam hazafelé mikor elértem egy régi, jól bevált részhez. Ott sokszor láttam már komoly példányokat, és gondoltam, mielőtt befejezem, még rápróbálok. A motor leállt, a víz kisimult, és csak a kuttyogtatás mély hangja törte meg a csendet.
Megérkezett az óriás
A gilisztával csalizott clonk teaser (rezgést és zajt keltő kuttyogatós csali) lassan táncolt a mélyben, amikor kutyogás közben hirtelen megmozdult valami. A hal felállt a csalihoz, de lefordult róla. Pár másodpercig vártam, majd újra kezdtem. Gyorsabb tempóban ütöttem a vizet, a ritmus mély, egyenletes hangja szinte beleremegett a csónakba. A harcsa visszafordult, újra ráállt, bele is nyúlt egy kicsit, aztán megint elment. Ezt négyszer-ötször is eljátszotta – mintha próbálgatott volna, kísérletezett, figyelte, mikor hibázom.
Aztán eljött az a pillanat, amit minden harcsázó vár. Ahogy újra kezdtem az ütemet, láttam a radaron, hogy megindul, és már tudtam, hogy ez most más lesz. A következő másodpercben hatalmas ütést éreztem, a bot meghajlott, a zsinór megfeszült, és elnehezedett minden. Olyan vehemenciával kapta el, hogy a clonk teasert csalistól mindenestül benyelte.
A küzdelem hosszú volt. A hal többször is megindult, a fék visított, a karom megfeszült, Mikor kellően kifáradt és felnyomta a jól ismert bubikat tudtam, hogy ő már az enyém. Felhúztam a kesztyűt, megvártam, amíg elém fordul, és amikor a szája kinyílt, belenyúltam, és behúztam a csónakba. A fejlámpa fényében akkor láttam meg igazán, mekkora.
197 centiméter, egy igazi tiszai öreg harcos.
Ahogy ott feküdt a csónakban, a víz lassan visszazárult körülöttünk egyszerüen nem bírtam betelni az örömtől.
A gyorsfotó után visszaengedtem. Lassan leúszott, eltűnt a sötétségben, csak egy halk örvény maradt utána. A Tisza újra elcsendesedett. Ez a nap ismét megerősítette bennem, hogy jó úton haladok a harcsázás terén és megéri kitartani. A kutyogásnak sok fontos tényezője van hogy eredményesek legyünk, de talán a kitartás a legfontosabb. Hasonló szép fogást kívánok mindenkinek.
Györgyevics Tamás