Kicsi volt a nagypontyos merítő az 50 kiló feletti gigabusához! Csernátoni Péter hatalmas küzdelemben, több mint egy órán keresztül fárasztotta az óriást, mire sikerült legyőzni!
Több gyönyörű fogással is büszkélkedhet Csernátoni Péter, akinek szenvedélye a horgászat! A kiváló pecás fogott már majd’ harmicas harcsát, pontyot, busát is, de ekkora hallal még nem hozta össze a sors. Eddig! Ráadásul, télen! Péter megosztotta velünk a gigantikus fogással kapcsolatos határtalan örömét – néhány exkluzív kép kiséretében-, melyet az alábbiakban közlünk.
Már gyermekkorban megszerette a horgászatot
Szeretnék egy kis bemutatkozással kezdeni, mielőtt belevágok az eddigi megfogott legnagyobb halam történetébe. Csernátoni Péter vagyok, ízig-vérig elhivatott nagyponty horgász, aki szinte minden szabad idejét a vízparton tölti időjárástól függetlenül, lehet 40 fok, lehet mínusz …nem számít.
20 éve horgászom már, persze kezdetben mint minden gyermek a spiccbotozás rejtelmeivel foglaltam el magam, ahogy idősödtem és megfogtam első pontyaimat, így egyből szerelem lett belőle.
Nagyon sok időt töltöttem el az élő Tiszán és csónakba pattanva rengeteg időt töltöttem el a „Szőke” Tisza hátán, és pergettem, pontyoztam, keszegeztem…mindent is csináltam… de mivel az élet közbeszólt, így felhagytam az ottani pecával, mivel feleségemmel felöltöztünk Budapest mellé, amit így utólag nem bántam meg, mert számtalan horgászvizet, vadvizet tudok látogatni, valamint közelebb lett a családunk is nagy örömömre.
Mindenhol imád horgászni
Rengeteg kisebb tavon, nagyobb víztározókon, a magyar tengeren is rendszeresen horgásztam, az elmúlt években, de mindig vágytam arra, hogy valami különleges vadvízen, és nagyobb kiterjedésű tavon fogjak pontyot csak, így elhatároztam, hogy marad a Balaton, a Duna, és a nagy kiterjedésű horgászvizek, bányatavak, és onnan szeretném a kapitális méretű pontyainkat megfogni.
A múlt évben úgy adódott, márciusban hogy közös családtagjaink felköltöztek Ráckevére a Ráckevei-Soroksári Dunaág partjára, így nyílt egy új lehetőség számomre, hogy itt is megpróbáljak bizonyítani. Pintér Tomi barátom újdonsült háztulajdonos is elkezdett kacsingatni a part felé, és mondta is nekem, mi lenne ha rápróbálnánk.
Engem sem kellett túl sokáig győzködni, rápróbáltunk, behúztunk és sorra fogdostuk a szebbnél szebb pontyokat, a hideg éjszakák leple alatt, valmikor mínusz 5 fokban kellett ébrednünk, de nem tántoríthatott el semmi sem minket….
Ezért mondom, ha belekezdtük akkor csináltuk egyfolytába, szinte minden hétvégét kint töltöttük, és hetente hétközben is munka után egyből az RSD-re mentem és csapattuk a pecát, hajnalig…és én onnan mentem dolgozni….ezeknek a horgászatoknak meg is lett az eredménye, mert rengeteg szép halat fogtunk…amiben volt 20 kg feletti ponty is, nem beszélve a 15- 20 kg közöttiekről…
Külön öröm számomra, amint elkezdtem az RSD-s bojlizást, első több napos horgászat első reggelén, szinte mondhatom úgyis, hogy az első halam az RSD- ből egy csodálatra méltó matuzsálem volt, egy 22,90kg-os tőponty személyében….álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez így fog kezdődni…
Teszthorgász lett a Feedermania&Venom csapatában
Megismertem személyesen is a Jankovich Krisztiánt amit itt is nagyon szépen köszönöm Neki, sokat beszélgettünk sok apró részletet átbeszéltünk az itteni pecáról, és nagyon sok mindent meg is tudtam és meg is tapasztaltam. Évek óta ezekkel a csalikkal horgászom és érem el eredményeimet sorra.(Ez legyen majd az RSD-s nagy pontyaim című írásomban lévő lényege, ami ez után fog következni..)
Dömsödnél dobta be a botokat
Sokat gondolkodtam az RSD melyik részén vegyem üldözőbe a Kis Dunai pontyokat, a választásom Dömsödre esett, így ott próbáltam meg becserkészni a lakóit.
Nem mentem túl korán, mert a fárdtság úrrá lett rajtam és később keltem fel, de sebaj, azért megpróbáljuk… Tomi barátom már várt, és neki indultunk a 0 fokban enyhe szélben de szép napsütéses időben a víznek. Ahogy a partra értünk gyors kicuccolás, szokásos Venom BCN+ bojli a hajszálakra, pici pva zsákban 3 szem bojli és indulhat a kereső peca.
5 óránk volt kb. a sötétedésig, így bíztunk abban, hogy ez alatt elérjük az áhitott kapást…ami nagyon nem akart jönni..de bíztunk benne..
Ahogy bújt el a nap felvetettem, hogy lehet menni kellene, várnak a feleségeink és lehet egy kicsit melegebb van a karjukban…. hát legyen… felvettem a rodpodról az egyik botomat és tekertem rajta 10 métert kb. és iszonyatosan elakadt a szerelékem valamibe, picit el is szontyolódtam, hogy na tessék belehúztam egy akadóba…. de csak tartottam és tartottam, mert nem éreztem azért annyira fixnek..és mintha bele is bólintott volna a botom vége egyszer-egyszer… na és elkezdődött valami egyre menni menni menni egyre hevesebben, mondtam Tominak, hogy ez szerintem egy Busa lesz, beleakadt a horgom valamilyen úton módon…pedig nem húztam gyorsan, és nem is rángattam a botot kihúzás közben.
Fogtam már Busát a testébe akadva, még annó a Tiszán, de az majdnem elvitte az összes zsinórom, csak a túlpart állította meg…
Kicsi volt a nagy merítő
A mostani halam, pedig komótosan, csak szedte a damilt az orsómról meg szedte…néha valami csoda folytán megállt és hagyta vontatni magát, de utána picit pihent és vitte tovább a szerelékemet… körülbelül ez ment egy jó óráig, bejárta ungot-berket és egyszer csak megcsillant a víz felszínén egy brutális nagy farokúszó…akkor persze még nem volt kivehető és nem tudtam megmondani, hogy mekkora hal lesz, de azt tudtam, hogy Busa…
Nyertem a métereket, és végül előttem pihent a „nagy ő”…amikor megláttam, hogy mekkora méretekkel rendelkezik, akkor kicsit megijedtem, mert az 1x1x1m bojlis merítőmbe ami 1m mély is..szóval nem pici….. de én akkor kicsinek láttam a halhoz…
Mondtam a Tominak, hogy fogja meg a botot, két kézzel valahogy ráhúzom a fejére a merítőt, és csak bele fog csusszanni… háááát, nagyot kellet nyújtóznom nekem is ezekhez a mozdulatokhoz…és a végére csak beleforgattam a merítőbe…na akkor teljesen elurakodott rajtam az adrenalin…-2 fok volt..lila, átfagyott kézzel de nem érdekelt, csak azon gondolkodtam, hogy ezt a halat hogy fogjuk kivenni és megszabadítani a horogtól…
Melles csizma fel, be a jéghideg vízbe derékig…mérlegelő elő… ami xl-es és nagyon picinek bizonyult…..alácsaptam a vízbe és ketten nagy nehezen felcipeltük és beletettük a bölcsőbe… ámulunk, bámulunk, hogy még ekkora halat nem is láttam..fogtam már 26-27 kilós harcsákat, 28 kiló feletti pontyot…de ez valami eszement nagy testtel rendelkezett..
50,5 kg-ot mutatott a mérleg
120 cm volt a bölcső hossza, 60 cm széles, és ebből a hal farka kilógott….irány a mérleg nagy nehezen felemeltem elfagyott kezeimmel, és bizony 50 kg felett mutatott a mérleg, pontosan 50,5 kg-ot…. örömöm határtalan volt, és nagyon boldog voltam, hogy életem eddigi legnagyobb halát sikerült télen megfognom az RSD-ből.
Ebből is nagyban látszik, hogy nem lehet kiszámítani, hogy mit fog hozni a jövő, ez esetben a kapástalan adott nap, míg a szerelékek bent pihennek a helyükön. A halat épségben visszaengedtem élőhelyére, amely lehet másnak is ekkora hatalmas örömöt fog okozni mint nekem. Bízom benne.
Jövőbeli terveim az RSD-n!
Idén is ugyanúgy és olyan rendszerességgel fogom vallatni az éjszakákat, nappalokat, ahogy ezt eddig is tettem, mostmár sokkal nagyobb vízismerettel, tapasztalattal…évszakok, kapási időszakok ismeretségével gazdagodva.
Tavalyi évben úgy indultam neki, hogy mi lenne ha….fognék egy 10 kg feletti pontyot…vagy esetleg egy 20 kg felettit…. és első hosszúnak tervezett pecám mint említettem is be is adta a 20 kg feletti csodás pontyot amiért nagyon hálás vagyok az RSD-nek , hogy ilyen páratlanúl szép halakat nevel.
Nem titkolt vágyam az idén a 25 kg feletti pontyos álomhatárt megdönteni…nagyon remélem valóra is válik.
Nagy Tisztelettel és Köszönettel kívánok minden Kedves horgásztásamnak és az olvasóknak Eredményekben gazdag Boldog Új Évet!
Gratulálunk a gyöngyörű fogáshoz!
(Forrás: Csernátoni Péter Feedermania&Venom)