Augusztus 1-jén egy közös horgászatnak indult a nap a Maconkai-víztározó gáti szakaszán, ám végül felejthetetlen élménnyel zárult. A method feederes horgászat során a pontyok mellett egy igazán kapitális ellenfél is jelentkezett: egy közel 50 kilogrammos harcsa, amely alaposan próbára tette a horgászt.
Boros Ádám egy felejthetetlen nyári élményről mesélt nekünk. Egy igazán váratlan meglepetésben volt része a Maconkai-víztározón, amikor egy méretes harcsa húzta el a feederes szereléket.
Következzen a nem mindennapi fogás története a szerencsés horgász saját beszámolójában!
Augusztus elsején sikerült két horgász barátommal egyeztetni és a Maconkai-víztározó gáti szakaszára lejutni egy közös pecára. Reggel 6 óra után már a napijeggyel a zsebemben érkeztem a gáti szakasz kb. 155 méteréhez. Mellettem, 10 és 20 méterrel visszább ült a két horgász barátom, Robi és Tomi.
Az első két ponty után érkezett a váratlan vendég
Nem indult rosszul a peca.
Robi szinte első dobásra fogott egy 10+-os pontyot, majd Tomi is kis idő elteltével már szákolt. Nekem is jött egy 8 kiló körüli tükrös. Gyors fotó, és ment is vissza a potyka.
Tomi barátunk nagyon belenyúlt aznap valamibe. Délelőtt 11 óráig 7 db jó pontyot szákolt. Robinak nagyon megállt valamiért a kapás, pedig nagyon ügyes horgász. Nekem is sikerült a délelőtti órákban 4 db pontyot szákolni, 8 kilótól 9,5 kilóig. Amolyan maconkai „retúr” pontyokat.
Robi egyszer megszólalt:
– Nézzétek meg, szerintem be van állva elém a harcsa!
Megfogta a fülem ez a mondat.
A következő dobás előtt a kolbászos pelletet megsapkáztam némi májas etetőanyaggal, és egy erősen fűszeres, füstölgő bojlival csaliztam. Erős, húzós kapásra emeltem rá délelőtt 11:25-kor.
A végszerelék kb. 110-115 méterre volt bedobva. Akasztás után elindítottam egy Facebook Live-videót. Arra lettem figyelmes, hogy kikapcsolt a Live, azt írta a telefonom, hogy túlmelegedés miatt…
Nem is csoda, 39 fokot mutatott aznap a hőmérő.
A hal az akasztás után megindult a túloldal felé, de olyan erővel, hogy csak annyi közöm volt a fárasztáshoz, hogy tarthattam a botot. Aztán megindult felfelé, a gát vége felé. Ekkor pillantottam meg egy kis időre egy farokbojt a víz felszínén. Tomi barátunk nevetve oda is szólt, hogy nem akarunk nyálkásak lenni.
Egyórás küzdelem a hatalmas harcsával
Nem volt mit tenni, utána kellett hogy menjek a halnak. Ekkorra már kb. 180-200 méter távolságra volt tőlem a hal!
Ahogy eltávolodtam az akasztás helyéről, Robi barátom, amíg én fárasztottam a halamat, 2 pontyot fogott. Igaza lett, hogy előtte volt a harcsa, azért nem volt kapása.
Közben áldottam egy másik horgásztársam nevét, mert ő javasolta, hogy tegyek fel inkább vastagabb főzsinórt. Eddig 20-as monofil főzsinórral horgásztam. Erre a pecára már 26-os monofil főzsinórral készültem. Szerencsére arra a cuccomra jött a hal, és nem a másik botra, mert azon még mindig 20-as monofil volt.
Továbbra is a hal irányított. Tartottam a botot, hallgattam, ahogy visítva húzza lefelé a sok zsinórt a harcsa az orsóm dobjáról. Teltek a percek, de csak nem akart fáradni.
45 perc múlva már a gáti szakasz 300 méterénél találtam magam. Szerencsémre jöttek közben a gáti szakaszra mérlegelni a rekordhalakat, és szóltak az ellenőröknek, hogy harcsafárasztás van folyamatban. Visszamentek a halőrházhoz, és kihozták a nagy méretű, 2,5 méteres mérlegelőt és egy állványt.
Mire visszatértek a gátra, már partközelben volt a harcsa. Ezúton is köszönöm azt a sok és önzetlen segítséget azoknak a horgászoknak, akik aznap mellettem horgásztak. Az egyik horgász térdig bement a vízbe, és a nagyméretű, 1×1 méteres pontyos merítőbe nagy nehezen „belehajtogatta” a hatalmas ellenfelemet.
Én pedig csak szuszogni tudtam a kőkemény, szinte percre pontosan 1 órás fárasztás végére. Elmondhatatlanul örültem.
Hatan alig bírtuk kivonszolni a gátra. Akkorra már a nagy ponyva ki volt terítve, vízzel bőségesen meglocsolva. Óvtuk a halat, amennyire csak lehetett.
Nagyon sok segítséget kaptam az ellenőröktől. Kaptam egy kesztyűt, és mondták, hogyan fogjam a halat, és hogy hol. A hasát nem nyomtuk meg, ezzel is az ellenfelem életét óvtuk.
Mivel sosem fogtam még ekkora harcsát, kissé félve nyúltam a szájába.
Nem csak nekem, de az egyik ellenőrnek is ráharapott a harcsa a kezére.
48,52 kilogramm – majd vissza a szabadságba!
Ráemeltük a mérlegre a harcsát. 53,52 kilót mutatott. Ebből még lejött a mérlegelő súlya.
48,52 kiló volt a harcsa nettó súlya. 183 centiméter volt a hossza az orra hegyétől faroktőig. 90 centiméter volt a legnagyobb kerülete.
Robi és Tomi segített felemelni a halat, hogy a fotózás megtörténhessen.
Mérlegelés után úgy döntöttem, hogy én magam fogom visszaengedni. Kiléptem a cipőmből, zokni, nadrág le, és befelé a vízbe.
Megint ráharapott a kezemre. Kb. fél percig kellett ringatnom a vízben, hogy új erőre kapjon, és elúszott.
Fáradtan, de majd kiugorva a bőrömből elkezdtem visszahordani a cuccaimat a helyre, ahol horgásztam. Aznap még sikerült egy kicsivel 11 kiló fölötti pontyot fogni.
A délutáni órákban megállt a kapás, és a hőség is kezdett már elviselhetetlen lenni. Pakolás és irány haza.
Felejthetetlen élmény volt.”
Gratulálunk!