“Felejthetetlen élmény gyerekkel horgászni” – Károly Attila írása
Károly Attila neve ismerősen csenghet a szemfülesebb olvasóink számára, hiszen nemrégiben már több írását is közöltük honlapunkon (a cikk ide és ide kattintva olvasható el). Elárultuk Attilával kapcsolatban, hogy gyerekkora óta horgászik. Természetesen gyerekként először őt is a spiccbotos horgászat „fertőzte meg”, mint jónéhányunkat. Ezt követően ismerkedett meg folyamatosan a különféle módszerekkel és technikákkal.
A halfogáshoz való kiváló érzéke már hamar megmutatkozott, így nem volt véletlen, hogy 6 évvel ezelőtt a Profess cég magyarországi csapatába került. Mint írja magáról: „Pár évig a feederezésé volt a főszerep számomra főleg a klasszikus hosszúelőkés módszer, ebben a szakágban több megyei és országos bajnokságon is indultam. Az idei évtől viszont ismét visszatértem a nagypontyhorgászathoz, és újra a bojlisbotok kerültek elő.„
Károly Attila elmondása szerint sokat horgászott az élő Tiszán, de mostanában legfőképp a Tiszalöki Kenyérgyári-holtágon és a környező tavakon kergeti a nagyobb pontyokat. Számára a horgászat, nem hobbi hanem szenvedély és elhivatottság. Ezt az elhivatottságot próbálja átadni gyermekei számára is, megszerettetve velük a horgászatot!
De lássuk is Attila történetét!
Gyerekkel a vízparton
Amikor arra gondoltam, hogy gyermekeim lesznek, úgy képzeltem, hogy Ők is olyan fanatikusok horgászok lesznek, mint én. Ez így is lett!
Koppány a nagyobbik fiam szinte még nem is járt, de már a folyosón ülve tekerte az orsót.
Majd nagyon sokat gyakorolta az udvaron a dobást. 5 évesen nem csak a spiccbotot kezelte nagyon, jól hanem a feederbotot is. De természetesen minden a spiccbottal kezdődött, amikor a testvére született. Anya és Kadosa még a korházban voltak Koppánnyal én otthon, ekkor gondoltam egyet miért ne menjünk el horgászni… Egy 4 méteres spiccbot, kis kaja csonti és jöhet a peca. Jöttek a bodorkák, küszök, törpék , dévérek.
Majd a következő horgászaton megfogta kisfiam spiccbottal az első kispontyot is.
És innen nem volt megállás… Persze erre rátett az is, hogy nekem a horgászat egy nagyon meghatározó dolog az életemben, nem túlzok, ha azt mondom a mindennapjaim része.
De a következőkben beszéljenek a képek:
Készülés az első horgászatra
Élete első hala egy kisdévér
Majd egy nagyobb
Második horgászat és egyből egy jobb hal
Nagy meglepetés volt, hogy Koppány a második horgászatán spiccbottal már pontyot fogott.
“amíg apa horgászversenyt bonyolít le Anyával horgászok egy kicsit”
Kepuval a vízparton, Koppány keresztapukájának segít kémlelni a vizet, keresi a pontyot.
…és viszi neki a csalogatóanyagot is
Otthon is meghatározó a horgászat játék közben is, télen kisgyermekkel jobb a meleg szobában, tavasszal újra vár a víz.
Első horgászat és első hal feederbottal.
Itt már Öcsi (Kadosa) is velünk tartott.
Persze amikor városi rendezvényen járunk akkor is első a horgászat.
Koppány gyakran elkísért akkor is ha csak etetni mentem, az etetés a siker egyik kulcsa, ezt már Ő is tudja, de természetesen a legfontosabb a biztonság, mentőmellény nélkülözhetetlen.
Természetesen nagyon sokat kell segíteni a kicsiknek, kell a biztatás, és persze a türelem is. De mindez kifizetődő, hiszen olyan élményeket biztosítunk Nekik, ami életre szóló lehet.
Kadosa egyre gyakrabban jött el velünk horgászni, persze az elején kellett az 1gyerek/1felnőtt mivel feleségem kislányunkkal volt otthon Papa jött segíteni.
(35 évvel ezelőtt még én álltam ott előtte)
Majd Kadosa is egyre ügyesebb lett.
Végül kipróbálta a “feederezést” még ha csak egy 2m Dropshot bottal.
Kishalak jelentkeztek először…
De azért jobb keszeg is jelentkezett.
Koppány persze már nagyfiú és vágyott nagyobb halakra, így a Tiszavasvári Kacsás horgásztóra látogattunk el, ahol az első hala egy 5kg körüli tükörponty volt. Természetesen a fotózásánál kell a segítség hiszen a hal biztonságos visszaengedése nagyon fontos.
De fogott tőpontyot…
amurt…
…na meg afrikai harcsát, ami a képen is látszik nem lett a szíve csücske.. “Apa ez nagyon röfög”..
Egy a lényeg eröltetni semmit nem szabad, viszont ha szívesen velünk tartanak a gyerekek, ne hagyjuk ki Őket, hiszen ők a jövő, ahogy én tovább vittem, amit édesapámtól kaptam, gyermekeim is azt viszik tovább.
És az együtt töltött idő nagyon fontos!