Farkas Józsefnek keresztelték, de mindenki Sobrinak szólította. Köpcös, pirospozsgás, barátságos ember volt, aki könnyen kapható minden huncutságra. Vagyis a hajdani betyár nevét, nem véletlenül ragasztották rá. Akkoriban a rendezők már megunták, hogy mindig ő nyeri az országos halászléfőző versenyt, s inkább kitüntették az örökös magyar bajnok címmel, csak más is közel kerülhessen a dobogó legmagasabb fokához. Így írt Sobriról az Esti Hírlap 40 évvel ezlőtt.
Öreg fűzfák alatt bújik meg az agyonfoldozott, vén halászbárka, felkunkorodó orrán éppúgy a Sobri név díszeleg, mint a bográcstartók szélfogópalánkján. Csak a mester hiányzik: szabadságát tölti Farkas József, alias Sobri Jóska, a nagybaracskai Haladás Termelőszövetkezet halászcsárdájának országszerte híres halfőzője. Persze, nem utazott el, minek menne messze, itt vannak a barátai, robogóján hol itt, hol ott bukkan fel.
„Sobriról azt tartotta a fáma, elég volt, ha megjelent egy halfőző versenyen, s a zsűri máris neki ítélte a pálmát.”
A Ferenc-csatorna partján, a strand tövében, kőhajításnyira a halászcsárdától, a csónakháznak nevezett vendégszállásnál randevúzunk. A konyhaajtó előtt kiérdemesült fényképészállvány, gázpalack, hosszú gumicső, végén tenyérnyi gázégő. Jön Sobri – megszokta már, hogycsak így szólítja mindenki-, a kismotor kormányán testes bogrács. Most éppen egy csuka, több ponty és törpeharcsa várja benne, hogy sorsuk beteljesedjen.
Sobri titkok: pontyból legyen több – fél óra elegendő
Beteríti őket, két öklömnyi vöröshagyma karikára szelve, néhány cseresznyepaprika, pár friss zöldpaprika és annyi víz, ami mindent bőven ellep. Felcsapnak a lángok, rövidesen hab fut fel az edény pereméig, majd a víz zubogva forrni kezd. Jöhet a piros töröttpaprika bőven, evőkanállal mérve.
-Állandó forralással harminc perc alatt fő készre – bíztat bennünket, s diktálja a receptet.
-Fejét-farkát is belemérve a legjobb fél kiló halat venni egy személyre. Nem árt, ha vegyes, csak a ponty legyen a több, s a felbontott halat már ne érje víz, a vére maradjon benne. Jó besózni előre, de a hagymát vágni és nem reszelni kell, mert attól édes lesz. Egy kiló halhoz elég egy tojásnyi hagyma. Nem szabad befedni az edényt, a lét keverni sem kell. Nem tapad le a hal, ha a bográcsot, vagy lábost néhányszor hirtelen mozdulattal oldalirányba fordítjuk. Amint forrni kezd, beletesszük a paprikát, tíz deka elég három kiló halhoz. Akkor kész, ha már aranysárga a színe, amíg piros, még nem főtt meg a paprika.
Horgászszékeken ülve látunk neki a remekműnek
Ahogyan errefelé szokás, gömbölyű metélttésztával tálalják a lét, a kempingasztalokon utána eszik a főtt halat – már akinek erre is maradt helye. Elpilledve a lakmározástól a halfőzőmester kerül „terítékre”.
-Hogyan lett Sobri a Farkasból?
-Alighanem igen jógyerek lehettem. Rámragadt a név még kölyökkoromban, korábban, mint ezzel a mesterséggel megismerkedtem. Édesanyám itt dolgozott a Mateovicsféle vendéglőben, mellette, tőle tanultam meg a halfőzést még 1941-ben.
-Hány versenyt nyert?
-Tizenhárom aranyérmet gyűjtöttem, eggyel kevesebbet, mint ahány versenyen részt vettem.
-Mennyi idő alatt tisztít meg egy halat?
-Egyéni csúcsom, mértük egyszer: hét és fél perc alatt tíz kiló – nyolc darab – pontyot pucoltam konyhakészre.
-Kicsi ez a csárda, nemhívták nagyobb helyre?
-Hívtak, de nem mentem, bár azt mondják, a halfőzők szeretik a változatosságot, itt olyanok eszik a főztömet, akik értenek is hozzá; azt tartom, aki szereti a jó hallét, ide is eljön érte.
Fenti cikk 40 évvel ezelőtt, az Esti Hírlap 1974. augusztus 2-i számában jelent meg.
Érdekesség
1983-ban ezt írták Sobriról: „Eddig tizenháromszor volt első a kilenc országosversenyen. Ez meg hogylehet? Úgy, hogy többszámban is elnyerte azaranyérmet: halléből, harcsapörköltből és csukapörköltből. Mindössze csak egyszer volt második, három évvel ezelőtt, akkor is Szegeden. (Nem szegedi, bajai halfőző vitte el az első díjat. Beszélik, bunda volt, „hogy jobban menjen a bajai csárda”).”
Nyugdíjasbarát nyomán Halazin