A megszokottnál korábban kezdte meg negyedik busázó szezonját Tamási Andrea! A hosszúhétvégén a Pilismaróti-öbölbe látogatott el, és nem várt sikereket aratott a planktonevőket magas szinten kergető hölgy horgásztársunk.
Magazinunknak is megadatott az a megtiszteltetés, hogy az hazai viszonylatokban kiemelkedő, nem megszokott célhalak becserkészésében elért sikereiről is ismert hölggyel készíthessen interjút. Tamási Andrea rendszerint családjával jár horgászni, csak és kizárólag vadvizekre. A békéshalazást már tapasztalt szinten űzi , viszont néhány évvel ezelőtt “megfertőzte” egy új szenvedély. A vizeinkben hosszú ideje nagy mennyiségben elterjedt, kapitális méreteiről és hatalmas erejéről ismert invazív halfajjal veszi fel a küzdelmet évről-évre. Ismerjük meg következő sorainkban Őt, és tekintsünk be a hosszúhétvégén nem kevés sikerrel lezajlott horgásztúrájába.
Bemutatkozás
Andrea gyermekkorától kezdve rendszeresen horgászott a családjával. Általában egy-egy hetet töltöttek sátorban a Rakacai Víztározónál. Ötéves kora óta pecázott, rabul ejtette a kapás és a fogás izgalma. Kicsiként főként úszós módszerrel horgászott, gyakran biciklivel ment a Sajó partjára, egy üvegbottal a kezében és egy doboz gilusztával a zsebében.
Felnőttként, kb. hét éve ismerkedett meg a feeder technikával. Eleinte főként pontyozott és keszegezett. Megismerkedett a Tisza-tó gyönyörű világával és halaival.
“A vadregényes víz mindig tartogatott meglepetéseket, sosem lehetett tudni, mi akad a horogra.”
-kezdte bemutatkozásában.
A finomított szerelék mindig bőséges fogást eredményezett. Szép keszegeket, kárászokat, compókat és élő kishalakkal süllőket, balinokat, csukákat is sikerült fognom. Mindezt egy olyan környezetben, ami mindig megnyugtatta a lelkemet. A Tisza-tó varázslatos látványa, az ezernyi madár, a napfelkelte színei mindig lenyűgöztek.
Volt olyan nap, hogy 13 féle halfajjal találkoztam itt.
– írta kedvenc vadvizéről.
A nyári időszakban iszonyú módon fellendül a turizmus ezen a vízterületen. Emiatt rendkívül sok vizijármű közlekedik, de a part sem olyan nyugodt és csendes mint más évszakokban. Ennek okánál fogva kezdett el más területekkel szemezgetni, és jutott el a Pilismarót-öböl partjára.
Így kezdődött a busázó szenvedély az öbölben
“Első alkalommal ott is a keszegfélék és pontyok voltak a célhalaim, de furcsán forogtak előttünk halak. A szomszéd pecások mondták , hogy azok busák. Idehaza utána jártam a neten, hogy lehetne fogni belőlük
Ezután nekiinudltunk célzottan busázni a Pilismaróti-öbölbe. Sikerült első alkalommal kapásig is eljutnunk , de nem lett meg. Ezután 5 napon keresztül folyamatosan próbálkoztunk, és a 6. napon sikerült!
Hatalmas élvény volt, ahogy rávág a busa, ahogy viszi a féket, ami erő van bennük. Ez félelmetes és maradandó !
Azt mondják, ha megfogod célzottan az elsőt, onnantól kezdve csak őket akarod.
És ez valóban így van, minden évben alig várom, hogy kezdhessem a szezont! Horgászatukban is szeretem a változatosságot, a koncentrált etetést, ahogy variálnom kell az előkehosszt, távolságot ,és mert teljesen máshogy kell horgászni rájuk mint a többi békéshalra.
Ahogy a bojlisok kitartanak a ponty mellett, harcsások a nagy bajszosok mellett, engem a busázás ragadott el nagyon.” – mesélte a kezdetekről magazinunknak.
Családi örökség a horgászat iránti szerelem
Andrea kislánya, Luca is már szenvedélyesen hódol a horgászsportnak. Rendszerint kíséri el őt és kedves férjét hossabb túrákra is. 8 éves kora óta ő is egy “igazi nomád pecás”. Többször jártak már egyhetes sátoros horgászaton a családdal.
Az öbölben nagyobb méretű planktonevők is előfordulnak, amihez Lucának is volt már szerencséje. Őt is magával ragadta a kapitális halak ereje.
“Olyan jó, amikor fárasztás közben szinte ba akarnak rántani a vízbe”
– mondta édesanyjának.
Andrea és családja próbáltak már hozzájuk közelebbi helyeket is találni a busmanok célzott kergetésére. Így jött képbe a Tisza kiskörei alvízi szakasza, ahol ugyancsak sátorozva maradnak kint több napot is akár.
Itt habár nem kapitális, de annál nagyobb darabszámú egyedet sikerült már akasztaniuk.
Van olyan nap, mikor 30-35 darabot is sikerül szákba terelniük.
A csalizásról röviden
Az etetőanyagnak apró szemcsézetűnek kell lennie, hogy felhősödjön, imitálva a plankton felhőt. A csali mindig technopufi szokott lenni. Változtatva, úszós, vagy fenekezős módszert. Andrea viszont a fenekezést találja eredményesebbnek a planktonzabálókra.
Február óta a Bogyóka Feeder Team tagja , akiknek erre a célzott horgászatra készült etetőanyagát használja nagy sikerekkel. Emellett kellő információval is ellátják őt, ha esetleg ismeretlen, távolabbi helyre látogat. Így jött az ötlet a kora kezdésre is Pilismaróton, hisz a csapattársak már több fogással is büszkélkedtek neki!
A hosszúhétvége beszámolója
Március 14-én, csütörtökön délután fél 3-kor indultunk Pilismarótra. Útközben Budakalászon kaptunk Dancs Sándortól Bogyóka busázó etetőanyagot és busatablettákat az úszós felszereléshez. Este fél 7-re értünk a vízhez, csak körbenéztünk, hol kezdjük reggel. Egy ismerősünk felajánlotta nyaralóját 3 éjszakára, amit elfogadtunk.
Pénteken 4-kor keltünk, fél 5-kor már a víznél voltunk. Pakolás, etetőanyag előkészítés, botok összeszerelése és előkék beállítása következett 6 és 12 cm között. Kimértük a horgásztávolságot, ami 30 m volt minden botnál, majd klipszeltük őket. Az alapozó etetés után jött a várva várt pecázás.
Fél 7-kor az egyik bot nagy kapást jelzett, és kijött az idei első busánk.
Bár az első szákolás kissé szerencsétlenül sikerült, mert még nem volt minden készen, végül megoldottuk.
Kisebb kapások voltak még utána, úgy tűnt, a keszegek ráálltak az etetésre. Délben váltottunk helyet, de ez sem hozott több halat.
Szombaton ismét korán keltünk, és fél 5-kor kezdtük az előkészületeket: etetőanyag keverés, rostálás, botok beállítása… Kb. 8 órakor a víz felszínén megjelentek a busák, de mégsem kaptunk kapást. Elkezdtem hosszabb előkéket használni (14-15 cm), és 9 órakor jött az első kapás, az első busa. Ezután folyamatosan sikerült halakat fognunk, 20-30 percenként, ami nagyon jó eredménynek számított. Még az úszós felszerelés is adott egy busát, ami nagy örömet okozott. Volt olyan is, hogy egyszerre két botunkra kapott a hal, de voltak időszakok, amikor csend volt, és egy órás szüneteket tartottak a halak a kapásokban.
Végül szombaton összesen 11 busa került a partra.
Nyáron is örülnénk ennyi halnak, nem is gondoltam volna, hogy márciusban ennyi halat fogunk egy nap alatt.
Fél 9-re már 4 busa volt a haltartónkban, köztük egy 7 kilós is.
Köszönjük az élénydús beszámolót!