Nemcsak ügyes horgász, hanem kiváló rejtőzködő is a halászsas! Hazánkba tavasszal érkezik az északi területekről, és ősz végéig marad a vízpartok közelében.
A halászsas tavaszi és őszi átvonuló az országban, leggyakrabban áprilisban és szeptemberben láthatjuk a nagyobb folyók és halastavak környékén. Főként a Duna, Tisza és a Dráva hullámterében, a Kis-Balatonon, Hortobágyon, vagy a Duna-Tisza közén a szegedi Fehér-tavon és az Apaji-halastavaknál figyelhető meg.
Ahogy a neve is mutatja, a faj halfogásra specializálódott. Színezete is ezt a célt szolgálja, alulról nagyrészt fehérnek látszik, így a víz felett repülve kevésbé veszik észre a halak. Hosszú, kampós, több kisebb tüskével is ellátott karmai tökéletesek a sikamlós haltest megragadásához.
A víz felett csapongva keresi zsákmányát, majd összehúzott szárnyakkal, előrenyújtott lábakkal a vízbe zuhanva markolja meg és emeli ki a vízből. Sikeres fogás után a halat a haladás irányába fordítja, hogy a légellenállás minél kisebb legyen, majd felül vele egy alkalmas tépőhelyre, ahol kevésbé kell tartania más ragadozóktól. Közepes méretű, így a rétisas és a nagyobb sirályok gyakran megpróbálják elvenni tőle a prédáját.
Hazánkba az északi tájakról érkezik
Az északi féltekén sokfelé elterjedt, változatos körülmények között fészkel. Költését még nem sikerült bizonyítani Magyarországon. A nálunk megjelenő példányok tőlünk északabbra fészkelnek Skandináviában, a balti államokban, Németország északkeleti és Lengyelország északi részén.
Az átvonulók fő veszélyeztető tényezője az áramütés, a légvezetéknek történő ütközés és az illegális vadászat. Szívesen ülnek ki a középfeszültségű vezetékek oszlopaira, így ha az oszlopfej nem megfelelő kialakítású, könnyen áramütést szenvedhetnek.
A halászsas (Pandion haliaetus) igen látványosan vadászik. Csapkodó, vitorlázó repüléssel 10-15 méter magasból kémleli a vizet, majd ha kiszemeli a zsákmányt, akkor szinte nyílként zuhan alá a magasból.
Szokatlan színezete, felül sötét, alul világos teste jó rejtőszín, mely elősegíti, hogy a víz tükre alól a halak ne vegyék észre.
Zuhanáskor, mielőtt a vizet elérné, előrenyújtott karmaival néha sikerül mindjárt a felszínről elkapnia a zsákmányát, az esetek többségében azonban maga is teljesen belemerül a vízbe, hogy a halat biztosan megragadhassa. Egy ilyen sikeres vadászatnak volt szemtanúja Nagybaracskán az Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságának természetvédelmi őrszolgálata, ahol éppen biotikai adatgyűjtést végzett a falu melletti halastórendszeren.
Hazánkban fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 500 000 Ft.
(Forrás: Mórocz Attila, KMNPI, Magyar Állkatvédelem)