Kétszer is felvettte a felkínált csalit az új egyéni rekordharcsa! Szalai Gábor László élete halát fogta most meg!
A Tisza ismét egy életre szóló élményt adott egy kitartó horgásznak. Szalai Gábor László szeptemberi kuttyogatása során megfogta élete legnagyobb halát, egy igazi rekordharcsát. A történet bizonyítja: néha nem az első próbálkozás, hanem a második hozza meg az igazi sikert. A pergetőhorgász büszkén osztotta meg velünk beszámolóját
A horgászat kezdete
Elsősorban pergető horgásznak tartom magam. Időm nagy részében műcsalikkal keresgélem a ragadozóhalakat, de a nyári időszakban szívesen kuttyogatok is. Mivel ezt a módszert csak meleg vízben tudom gyakorolni, így a meleg hónapokban sok időt szánok rá. Körülbelül 10 éve kuttyogatok rendszeresen a nyári időszakban.
Habár már szeptember közepe van, a Tisza a 19 fokos hőmérsékletével még abszolút alkalmas kuttyogatásra. Éppen ezért, amikor az időm engedi akkor ezzel az aktív módszerrel kergetem a folyók legnagyobb ragadozóit. Így tettem szeptember 22-én is, amikor nagy reményekkel szálltam csónakba, hogy „talán ma sikerül megfogni azt a nagy halat, amire már annyira régóta vágyok”.
A tokaji szakaszt magam mögött hagytam ezúttal, és körülbelül 7 km-t motoroztam fel a folyón, egészen Tímár közelébe. A hajómat egy mély gödör fölött állítottam meg, ahol tudtam, hogy 17 méteres mélység is van. A horgászat első 2 órájában nem nagyon voltak aktívak a halak, csak a kisebb példányokat láttam a szonár képernyőjén; a nagyobbak nem akarták mutatni magukat.
Odébbált a gödörtől, ez hozta meg a sikert
Ennek hatására ott hagytam a mély gödröt és a gödör alatti egyenletesen sekélyebbé váló részt kezdtem el vallatni, ahol 12 méterről 8 méterig szépen csökken a mélység lefelé a sodrás irányába. Ez egy jó döntésnek tűnt, mert már az első csorgás alkalmával is több szép harcsa mutatta magát. A nagyobb halak érdeklődve közelítették meg a csónakom a kuttyogató hangjára.Kapásig azonban elsőre nem sikerült eljutnom.
Miután végig mentem a kiszemelt szakaszon, visszamotoroztam az elejére, és újra leengedtem a csalim, ami giliszta csokor volt egy 200 grammos clonk teaser-en. Ezúttal az első néhány ütés után egy óriási hal úszott be a csónakom alá. Remegett kezem-lábam, ahogy láttam, hogy a nagy „jel” megközelíti a csalim.
A hatalmas hal körülbelül félvizen érkezett; körülbelül 5 méter magasan a 10-11 méter mély vízen.
Ahogy a csalim közelébe ért, belibbentettem neki a giliszta csokrot, amire rögtön jól reagált és felemelkedett érte. Első szándékból lassan kezdte el húzni a szereléket. Mivel az előző hetekben több ilyen nagy halat is elrontottam azzal, hogy ki akartam várni, de a halak rendre elengedték a csalim,
ezúttal türelmetlen voltam és hamar bevágtam.
Az akasztásom azonban nem ült; mindenféle ellenállás nélkül rántottam ki a horgot a harcsa szájából.
És végül visszatért a monstrum!
Elkeseredtem, de ekkor láttam, hogy a hatalmas hal egy nagy kanyar után újra visszafordul a csónakom alá. Visszaengedtem a csali, és ezúttal elementáris erővel durrantotta le; hatalmas vákuumot keltve szívta be a csalit a szájába.
Ezúttal az akasztásom ült; olyan volt mintha betonba húztam volna a horgot. A meglepődött hal először helyben fordul egyet-kettő majd vízig rántotta a botom spiccét és elindul a mélybe. Az első néhány percben megállíthatatlannak tűnt.
Soha nem éreztem még ekkora erőt azelőtt, pedig fogtam már több 2 méter fölötti halat is.
A kezdeti fölénye azonban hamar alábbhagyni látszott, és körülbelül 3-4 perc után át tudtam venni az irányítást fölötte. A jól összehangolt felszerelés és a remek tulajdonságokkal bíró bot felőrölte a hatalmas hal erejét és lassan elkezdtem nyerni a mélységet tőle. Egyre fentebb és fentebb tudtam kényszeríteni a vízoszlopban.
Közben 2 barátom látta, hogy fárasztok és odajöttek hozzám videózni és fényképezni, valamint szurkoltak nekem, hogy legyőzzem a megakasztott halat. A fárasztás nagyon kemény volt, igyekeztem maximumon terhelni a felszerelést, és nem hagytam egy pillanatra sem pihenni a halat. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen körülbelül 10 perc kemény huzavona után már meg is mutatta magát. A felszínről még többször visszatört a mélybe és, nehezen akarta tűrni az érintésem, így körülbelül még 3-4 perc kellett ahhoz, hogy meg tudjam ragadni és be tudjam húzni a csónakba.
Új egyéni rekord született!
Ekkor az örömöm leírhatatlan volt, hiszen tudtam, hogy rekordot döntöttem.
„Ugye több mint 220 cm?”
– kérdeztem megerősítésre várva a barátaimtól. Aztán kivittük egy közeli homokpadra lefotózni és lemérni, ahol kiderült, hogy sejtésünk abszolút helytálló volt:
a hal teljes hossza elérte a 230 cm-t! Új egyéni rekord született!
A fotózás után természetesen gyorsan visszaengedtük a halat – úgy gondolom, hogy minden ilyen öreg harcsának ez kell, hogy legyen a sorsa. Itt jegyezném meg, hogy égetően fontos lenne egy felső elvihető határt szabni a harcsa esetében, ezzel is védve ezeket a csodás óriásokat. Szerintem 80-140 cm között lenne jó meghúzni a harcsa elvihető méretét.
Köszönöm barátiamnak, Hogya Istvánnak és Csizmadia Róbertnek a segítséget, akiknek nem csak a szép fotókat és videókat köszönhetem, de a nagyméretű hal biztonságos lemérésében és mozgatásában is sokat segítettek nekem! Mindenkinek kívánom, hogy sikerüljön megfognia álmai halát, ahogy nekem is sikerült.
Szalai Gábor László
Gratulálunk a gyönyörű fogáshoz!
(Forrás : Szalai Gábor László)