A hódok akár természetes megoldást nyújthatnak a folyamszabályozásra? Egy Amerikában elterjedt, már-már Európában is bevetett módszer szerint simán! Ennek bemutatását olvashatjuk a U.S. Fish & Wildlife Service weboldalán egy rövid írásban. A természetes módon történő vízmegtartás és folyamszabályozás a kontinensen gyakorlott és működő megoldás. Nem kell azonban messzire menni, a szomszédos Szlovéniában is alkalmazzák már.
A vizes élőhelyek helyreállításával foglalkozó szakemberek Amerika szerte egyre gyakrabban használják a hódot patakok, folyók és árterek helyreállítására.
Ez abból adódik, hogy
a hód a vizet feltartóztató és az üledéket visszatartó gátak építésével jelentősen megváltoztatja a környező folyami ökoszisztéma fizikai, kémiai és biológiai jellemzőit.

Ez előnyös a növények, a halak és a vadon élő állatok számára. A lehetséges eredmények jó mutatóval rendelkeznek, többek közt az alábbi szempontokból:
- magasabb talajvízszint
- újra összekapcsolt és kibővített árterek
- nagyobb hiperaktív vízcsere
- magasabb nyári alapáramlás
- kiterjedt vizes élőhelyek
- jobb vízminőség
- nagyobb élőhelyi összetettség
- nagyobb változatosság és gazdagság a növények, madarak, halak, kétéltűek, hüllők és emlősök populációiban
- és a folyami ökoszisztémák összetettségének általános növekedése.
Sok esetben ezek a hatások ugyanazok, mint amelyeket a folyók helyreállításával kapcsolatos mesterséges projektek esetében történhetnek. Így a hódok által épített gátak (és az emberi beavatkozással létrehozott megoldások) azáltal, hogy új és összetettebb élőhelyet hoznak létre a leromlott rendszerekben,
potenciálisan segíthetik a helyreállítással foglalkozókat céljaik elérésében.
Ezzel a hód új partnerünk lehet az élőhely-helyreállítási folyamatokban.
Hazánkban
A HódTérkép Blog elnevezésű magyar oldalon egy rövid írásban foglalkoznak a hódgátak általi vízvisszatartás és folyamszabályzás előnyeivel.
„Az eurázsiai hód ökoszisztéma-mérnök faj, jelentős, stabil állománnyal rendelkezik hazánkban. Ma már nem a faj megőrzése jelent kihívást a természetvédelemnek, hanem az általa létrehozott vizesélőhelyek védelme.
Gátjai megemelik a felszíni víz és a talajvíz szintjét, javítják a terület hidrológiai állapotát. A hódgátak természetes, időszakos és részleges lefolyási akadályt képeznek.
Ellentétben egyes műtárgyakkal, mesterséges küszöbökkel, ezek az ágakból, iszapból és lágyszárú növényi anyagokból épült struktúrák nem szüntetik meg a vízfolyás hosszirányú átjárhatóságát.

Patakoknál kiemelt fontosságú lehet
A patakok árterét napjainkban nagyon gyakran nem a táji adottságoknak megfelelően használjuk, hanem pl. intenzív mezőgazdasági művelés alá vonjuk azokat. A patakárterek időszakos vízborítású területei elsősorban legeltetésre és kaszálásra lennének alkalmasak.
A mélyebben fekvő területek közvetlenül többnyire nem hasznosíthatók, ám az ezeken megvalósuló vízmegtartás a talajvízszint emelése és a mikroklíma szabályozása révén kedvező hatást gyakorolhat a környező gyepekre, erdőkre és mezőgazdasági területekre is.
Ez a hatás az éghajlatváltozás tendenciáira és az aszályos nyarakra való tekintettel kiemelten fontos lehet a jövőben.
Kutatásaink eredményei szerint a hód által létrehozott mocsarak és nedves gyepek védett kétéltűfajok táji szinten meghatározó fontosságú szaporodóhelyei, valamint védett és fokozottan védett madárfajok élőhelyei.

Probléma esetén elbonthatóak
Konfliktushelyzetek esetén a hódgátak természetvédelmi hatósági engedély birtokában elbonthatók. A gátbontással azonban a vízmegtartás és a biodiverzitás-védelem szempontjából jelentős értéket veszítünk. A táji szintű vízvisszatartás a természet és a helyi lakosság közös érdeke, ami azonban gyakran ütközik egy-egy terület tulajdonosának gazdasági érdekével. Fontos lenne ösztönözni ezen tulajdonosokat
1) a jelenlegi tájhasználat megváltoztatására az időszakosan vízzel borított területeken (áttérés legeltetésre, kaszálásra),
2) az állandó vízborítású területeken a gazdálkodás felhagyására.
Patakjaink mentén érdemes lenne kijelölnünk egy természetes védőzónákból, „vízpufferként” szolgáló területekből álló hálózatot.
A hód természetes megoldást kínál a táji szintű vízvisszatartásra.
A hódgátrendszerek fékezik a villámárvizeket és csökkentik az árvízcsúcsot. A hód hatásához hasonló, természetvédelmi szempontból „jó gyakorlatokat” alakíthatunk ki rönkgátakkal, hódgátanalógokkal, sziklagátakkal, ökológiai fenékküszöbökkel. Néhány olyan mintaprojekt már hazánkban is megvalósult, melyek célja a lefolyáslassításon és a vízvisszatartáson alapuló árvízi védekezés.
A hódgátak által duzzasztott vízszint szabályozható. A vízvisszatartás természetes és természet-alapú megoldásai bölcs tervezéssel beépíthetők a vízgazdálkodásba.

A konfliktushelyzetek hosszútávú és szakszerű kezelésére számos technikai megoldás áll rendelkezésre, melyekkel a rendszeres gátbontás és vizesélőhely-megszűntetés általában kiváltható.
Egy másik magyarországi mintaprojektben egy iszaptározó gátjának állagjavításával és védelmével sikerült megőrizni a hód által létrehozott értékes mocsarat.” – Olvashatjuk Juhász Erika blogbejegyzésében.


(Forrás: U.S.Fishing and Wildlife Service, HódTérkéb Blog-Juhász Erika, Képek:New Scientist, motherearthnews.com, HódTérkép Blog, Juhász Erika, Szendőfi Balázs)