Mélytengeri horgászhal tetemét sodorta partra a víz. E
A Seaside Aquarium szerint első alkalommal sodródott partra a Himantolophus sagamius faj egyik egyede Oregonban – írja a Yahoo forrásait idézve a 24.hu. A korbácsoshalak közé tartozó állat a tenger mélyén él.
Mint írták, a mélytengeri hal tetemét srandolók találták meg a Cannon Beach közelében.
Mélytengeri egyedek eddig Új-Zélandon, Japánban, Oroszországban, Hawaiin, Ecuadorban, Chilében és Kaliforniában kerültek elő, oregoni felbukkanásról még nem tudtak.
A faj példányai 600-1000 méteres mélységben fordulnak elő, fejükön biolumineszcens nyúlvány található, ezzel vonzzák magukhoz zsákmányukat.
A nőstények tízszer nagyobbak a hímeknél, és más horgászhalakhoz hasonlóan a hímek párzás során parazitaként tapadnak a nőstényre, hogy végül teljesen eggyé váljanak, állandó spermaforrást biztosítva. Hogy a hímek szemek nélkül miként képesek rábukkanni a nőstényekre, az rejtély – írta a 24.hu.
Mintha a “pokol fekete halát” mosta volna partra a víz Kaliforniában is…
Magazinoldalunk is beszámolt róla, hogy egy ritkán látott mélytengeri „szörnyeteg” sodródott partra a kaliforniai Crystal Cove Nemzeti Park közelében tavaly október 13-án. A szakértők megállapították, hogy a fekete testű, éles fogakkal bíró hal egy csendes-óceáni futballhal, annak is nőstény példánya – írja az IFLScience forrását idézve a 24.hu.
A csendes-óceáni futballhal egyike a világtengerből ismert több mint 100 horgászhalfajnak – írják.
A HORGÁSZHALAK A SZÜRKÜLETI ÉS AZ ABISSZÁLIS ZÓNA HATÁRÁN, EZER MÉTER KÖRÜLI VÍZMÉLYSÉGBEN ÉLNEK.
Bár elég ritka, hogy egy ép példányra bukkanjunk, ugyanennek a fajnak a példányát találta meg 2021 májusában egy gyanútlan fürdőző is.
A tudomány jelenlegi ismeretei szerint ehhez a nemzetséghez mindössze egyetlen faj tartozik. Ez az egy faj olyan ritka, hogy az elmúlt száz évben alig több mint két tucat példányát sikerült azonosítani.
Nem találnak hím példányokat
A mélytengeri horgászhalfélék családjába (Himantolophidae) és a Himantolophus nemzetségbe tartozó úgynevezett csendes-óceáni futballhal a fejéről lelógó „lámpa” rikító, biolumineszcens fényével csalogatja a gyanútlan zsákmányokat a szájához. Testének ezen ékessége egyébként a futballhal hátúszójából fejlődött ki.
A futballhal addig várakozik a sötétben, amíg a zsákmány a közelébe nem ér. Majd ezzel a „lámpával” csalogatja közelebb az áldozatát, csóválva, elrejtve és újra felfedve a „csalit”. Ezzel a technikával közelebb és közelebb csábítják a potenciális zsákmányt, amíg az elég közel nem lesz ahhoz, hogy elragadja őket.
Ez a táplálkozási stratégia magyarázhatja meg a horgászhal különös testét is: mivel nem vadásznak aktívan, ezért nem tudnak gyorsan úszni és a formájuk sem követi a hidrodinamikus alakot.
A tengerbiológusok szerint ugyanakkor az éles fogak nem a zsákmány felaprításra, hanem kisebb halak, lábasfejűek és rákfélék csapdába ejétésre szolgálnak. A horgászhalak mind a három nagy óceáni medencében előfordulnak a szürkületi és a fénynélküli zónában.
(Forrás: 24.hu, IFLScienceFotó: SEASIDE AQUARIUM)