Folyamatosan apadnak és száradnak ki a tavak a hőség miatt, most éppen Ásotthalmon tűnt el egy halastó!
Tragikus a helyzet az aszály miatt a Homokhátságon – írja a Délmagyar.
Mint megjegyik, Ásotthalmon egy gazda halastava teljesen kiszáradt, a Tóth Pincészet öntözővíz-tározóját folyamatosan utántöltik, különben az is kiszáradt volna.
Ha nem érkezik jelentős vízutánpótlás, a fák is kiszáradnak az erdőben.
– írták.
Olyan időket élünk, amikor aszály tombol. Két hónapja folyamatosan hőség van. Ilyen még nem volt, hogy ennyi hónapon keresztül alig esik eső és tombol a hőség. De ehhez úgy látszik, hozzá kell szoknunk – mondta Fackelmann István volt falugazdász, Ásotthalom alpolgármestere a Délmygyarnak. Fackelmann évek óta foglalkozik a Homokhátság vízellátásával fórumokon, szakmai rendezvényeken. A beszélgetésre is kockás füzetből kitépett lappal érkezett. Tanyáján folyamatosan méri a lehullott csapadékot. A számok tragikusak – hangsúlyozták.
Csapadékmérővel kábítja magát
– Nálam van egy csapadékmérő kint a tanyán. Ebbe minden héten öntök 20 milliméter vizet, hogy boldogsággal megnézzem, hogy mennyi eső esett volna. Ezzel kábítom magam, mert egészen pontosan augusztusban eddig 6 milliméter eső esett, az egész évben pedig 158 milliméter. Korábban egy évben átlagosan 550 milliméter csapadék hullott. Az egy, kettő meg öt milliméter eső, ami mostanában egyszerre esik, le sem megy a gyökérzónába, elpárolog a száraz levegőbe. A tanya mellett ki van téve egy 50 literes vályú, a vadakat itatom. Az körülbelül két nap alatt elfogy – folytatta Fackelmann. Azt mondta, ezen a környéken kukoricát termelni már nem tanácsos, a batáta viszont kis öntözéssel jól érzi magát.
Halastavak száradtak ki Ásotthalmon
Akkora a szárazság, hogy Ásotthalmon halastavak száradtak ki.
– Két tanyaszomszédomnál június végén jelentkezett a probléma, hogy vészesen csökkent a vízszint. Egyikük elment külföldre, mire visszajött, addigra fölfordult az összes hal. A másik idejében észlelte, és mindet lehalásztuk. 15 kilós amurokat, harcsákat, pontyokat sikerült megmenteni, de a tavat nem. Azt a tavat, ami harminc éve ott volt. Most porszáraz. Annyi víz nem maradt benne, hogy a vadak dagonyára oda járjanak. Emlékezetből jönnek még a nádas közepére, hogy hátha van valami kis tocsogó, de csalódnak.
(Forrás: Délmagyar, Fotók: Török János)